Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - Tornai József: A kerítés (Bohózat három részben)
KÉK ANGYAL és FEKETE ANGYAL Kényszer nélkül nincs szabadság, zsákban legszebbek a macskák. Kék Angyal és Vállalkozó úr lebontja a kerítést és fürge kezekkel nagy ketrecet készít. Nemsokára készen van az ajtaja is. Bodza közben töbször is megkísérli, hogy sípcsonton rúgja Fekete Angyalt és kitépje magát a markából, de hiába. BODZÁNÉ (Vállalkozó úrhoz) Csak nem teszi meg ezt a csúfságot a kisurammal? Hagyják dolgozni, ígérem, nem lesz vele semmi baj. VÁLLALKOZÓ ŰR Asszonyom, igaza van. Egy kis javító-nevelő zárka azért, úgy gondolom, nem árt. Figyelje csak meg a térhatást: a ketrec valóságos balzsam a nyugtalankodó kedélyre. Együttes erővel betuszkolják Bodzát a ketrecbe. Bodza vicsorog, szitkozódik, rázza a léceket. Rácsattintják az ajtó reteszét. VÁLLALKOZÓ ŰR Nézze, Bodzáné, milyen jó vagyok a kedves élete párjához! (Fölveszi a földről Bodza trombitáját és beadja neki a ketrecbe. Bodza elfogadja) Nem szeretném, ha egy pillanatig is rosszul érezné magát. BODZÁNÉ És most mi lesz? VÁLLALKOZÓ ŰR Még egy kis munka és kilőhetjük a rakétát. III. RÉSZ Bodzáné mereven áll a műszerfal előtt, azt figyeli. Bodza a ketrecben kuporog és időnként bánatosan belefúj trombitájába. Kék Angyal és Fekete Angyal a ketrec előtt tart őrséget, egyik kezükben trombita, másik kezükben valamilyen hosszú, furcsa, lőfegyver; le-föl járnak, egymással szemben. A kilövőtornyot időközben szép eszüstszínű lemezzel borították be. VÁLLALKOZÓ ŰR (a másik helyiségből, ahol tornagyakorlatokat végez, cilinderét ledobja) Bodzáné! Bodzáné! BODZA (a hangra abbahagyja a trombitálást, a léchez dugja az arcát, úgy figyel) BODZÁNÉ (megigazítja magát, mosolyt próbál ki, aztán anélkül, hogy Bodzára nézne, elindul Vállalkozó úr felé) BODZA Hova sietsz annyira? BODZÁNÉ Semmi, hívott a főnök. BODZA Neked az nem főnököd, én vagyok az urad. Bodza vagyok, urad vagyok. Minek mész te be hozzá? BODZÁNÉ (kelletlen vállrándítással megy tovább) BODZA Tudom, minek hív. Na, megállj. (rettentő trombitálásba kezd) BODZÁNÉ (kénytelen visszamenni hozzá) Most mit cirkuszolsz? Nem tehetek mást: te vagy az uram, de ő itt a főnök, ő parancsol. BODZA (abbahagyta már a trombitálást) Ne teljesítsd a parancsát. Ha nem teljesíted, csöndben leszek. Ha teljesíted, trombitálok. BODZÁNÉ Jól van, nem teljesítem a parancsát. (megfordul, odamegy Vállalkozó úrhoz) VÁLLALKOZÓ ŰR Mit csinálsz? Nem hallottad, hogy hívtalak? (át akarja ölelni) BODZÁNÉ (félrehúzódik) Ne! Most ne! VÁLLALKOZÓ ŰR (magához szorítja, dönti lefelé) De miért ne, asszonyság, az enyém vagy, az enyém itt minden! BODZÁNÉ Ne nyúljon most hozzám, az uram rögtön trombitál. VÁLLALKOZÓ ŰR (nevet) Miért trombitálna? Azt hiszed, átlát a falon? (lefekteti a földre, Bodzáné széttárja a lábát) Megszólal Bodza roppant éles, keserves trombitálása, nem hagyja abba. BODZÁNÉ (megmerevedik) Mit mondtam? VÁLLALKOZÓ ŰR (nem engedi el) Talán nem szereted a zenét? Csak hadd muzsikáljon, én szeretem az ilyen zenét, jó kíséret, (lenyomja Bodzánét a földre) A trombitálás folytatódik, míg Vállalkozó úr el nem engedi az asszonyt. BODZÁNÉ (szó nélkül föláll és visszamegy a műszerfalhoz) BODZA Asszony! BODZÁNÉ (nem mozdul, mereven nézi a műszerfalat) BODZA Asszony! Hallod-e, hozzál nekem egy darab krétát. BODZÁNÉ (a ládához lép, kinyitja, kivesz egy darab fehér krétát, odaviszi a férjének) BODZA (elveszi a krétát, nézegeti, leül, nagyot, vidámat fúj a trombitába, aztán feját oldalt fordítva irkálni kezd lentről fölfelé az egyik kerítésléc belső oldalára; 20
