Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - Lőrinczy Huba: A kisember kálváriája (Barota Mihály: Ház a Mosonyi utcában) (kritika)
Elgondolkodtató, hogy vajon mi is a könyv célja, és főleg, hogy mi lesz annak a sorsa? Szakértővé avatni a laikus olvasókat? Szakember, vagy éppen laikus társakat keresni a kibontakozáshoz? Ha az előző, akkor miért tárta a széles olvasóközönség elé? Vajon elolvassák-e ezt a nagyközönségnek írt könyvet a Szociális és Egészségügyi Minisztérium illetékesei? Mert elsősorban nekik kellene, hogy szóljon az írás. Ha elolvassák, bizonyára ismerős kérdésekre bukkannak. Ám, ha ezekre ismernék is a megoldást, a jelenlegi gazdasági kényszerpálya bizonyára komoly akadályozó tényezőt jelent a megvalósításban. Régebben lovasnemzet voltunk! Ma — attól tartok — beszélők és írók. De vajon vannak-e receptorok (érzékelő idegvégződések), amik (akik) felfogják e sok szóbeli és írásos siránkozás értelmét? És képesek-e az illetékesek levonni a megfelelő konzekvenciákat? Efelől sajnos megalapozott kétségeim vannak. Mindez csak erősíti azon aggályomat, hogy Levendel Lászlónak tiszteletreméltó munkája, és megannyi nemes erőfeszítése pusztába kiáltott szó marad. Az olvasó viszont végül gondterhelten teszi le a számos kérdést nyitva hagyó, és korántsem derűs olvasmányt. (Szépirodalmi, 1988) LÖRINCZY HUBA A kisember kálváriája BÁRÓT A MIHÁLY: HÁZ A MOSONYI UTCÁBAN Az önéletrajz, a dokumentumirodalom és a fikciós próza határvidékén foglal helyet ez a kisregény, jóval erősebben kötődvén az előbbi két műfajhoz, mint az utóbbihoz. Jellegadó, domináns elemnek az autobiografikus összetevő tetszik benne. Nincs kétség: Barota Mihály tulajdon ifjúságának egy mindmáig lidérces, traumatikus élményét vetette papírra, közreadva 1956 utáni megaláztatásának és megszomoríttatásának históriáját, a dokumentumhűségű beszámolót a történelembe belesodródó kisember kálváriájáról. Jelzi az önéletrajzi ihletést a szerző és a hős (Bökényi Mihály) nevének felötlő hasonlósága csakúgy, mint az író és a regényalak származásának, életútjának, hányattatásainak, családi körülményeinek stib. megannyi .azonossága. IA fikciónak kevés szerep jut itt; jószerével csak a leválasztást, a személyesség tárgyiasítását szolgálja — eléggé erőtlenül. öngyógyítás és igazságosztás egyszersmind akar lenni ez a könyv. Auto- terápia a szerző számára, ki múltja sérelmétől, sokáig rejtegetett titkától akként szabadul, hogy — a literatúrában rég szokásos módon — megírja s közszemlére veti, s igazságosztás a kisembereknek, a Bökényi Mihályoknak, kik naivul, jó szándékkal telve epizódszerepet vállaltak 1956 forradalmában, s ezért meghurcolta, rövidebb-hosszabb börtönnel sújtotta őket a bosszúszomjas hatalom. Mennyire sikerült az öngyógyítás Barota Mihálynak, nem tudhatjuk; igazságszolgáltató szándéka viszont föltétlenül jogos és tiszteletreméltó. A Nagy Imrék, a Maiéter Pálak, a Gimes Miklósok tragédiájának látványa nem 189
