Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 1-2. szám - Tornai József: A kerítés (Bohózat három részben)

visszajönnek és egy papírból készült ra­kétakilövő állványt tolnak be kerekeken. A műszerfal elé állítják. Vállalkozó úr visszavonul szobájába az embereivel. BODZA Hol jártatok? BODZÁNÉ (szokatlanul jókedvű, de ke­rüli Bpdza tekintetét) Messzire kellett mennünk. Nagyon nehéz munka volt. De ez a Vállalkozó ugyancsak aranyos volt hozzám, (nevet, tánclépésekben megkerü­li az állványt) Ez mindenre vállalkozik! (nagyot sóhajt) Szép kirándulás volt. BODZA (megy utána) Miféle vállalko­zás? Miféle kirándulás? BODZÁNÉ Bodza úr, ne legyen kíváncsi, mert hamar lesz magából bácsi! BODZA (megragadja) De erre nagyon is kíváncsi vagyok! BODZÁNÉ (félrelöki) Ne fogdoss itt en­gem! Sokkal finomabb kezekhez vagyok szokva. BODZA Sokkal finomabb kezekhez...? Csak nem ... BODZÁNÉ (jó messzire táncolva tőle) De csak igen. Nem hagyhattam ki egy ilyen finom urat. (fut.) Az Űr legelső szolgálólánya lettem. Fognak még engem vele mutatni a szentképeken. BODZA (Üldözi, közben érthetetlen han­gokon üvölt, utoléri az aszonyt és ala­posan elpüföli) BODZÁNÉ (sír) Így bánsz az Űr jegye­sével? Szentségtörő! A zajra jön a Vállalkozó úr és a trombi­tás angyalok. Bodza most a Vállalkozó úrra támad, de emberei azonnal lefogják a dühöngő Bodzát) Szemét! Szemet vetett a feleségemre a tulajdon házamban! VÁLLALKOZÓ ŰR Nem értem. Miről beszél? (Bodzánéhoz) Világosítson föl asszonyom, mitől ilyen dühös az ura? BODZÁNÉ Nekem ami a szívemen, az a számon. Nekem nagyon szép volt az oda­kint. Nem tagadok le semmit. Mondtam neki, hogy az Űr kegyelme rámszállt és én ettől újra szűz lettem, örökre ott le­szek az úr mellett a májusi litániában! VÁLLALKOZÓ ŰR (mosolyogva) Hát látja, így áll a dolog, Bodza úr. Nem tör­tént semmi csúnya, erőszakos dolog. BODZA De ha szétverem a pofádat, az elég csúnya, erőszakos dolog lesz, garan­tálom! (nekiugrik, de az angyalok lefog­ják) VÁLLALKOZÓ ŰR (dühbe gurul) Mi­csoda? Tudod, kivel beszélsz ilyen han­gon? BODZA Egy nőcsábásszal, egy hamiskár­tyással, egy piszkos banditavezérrel! (ki akarja tépni magát az angyalok keze közül) VÁLLALKOZÓ ŰR (rárohanna, de aztán fékezi magát) Nem alacsonyodhatok le hozzá. Ostoba fickó. Végezzetek vele, egy- kettő ! Kék Angyal lefogja, hátracsavarja Bodza mindkét kezét, Fekete Angyal hátulról két marokkal elkapja a nyakát. BODZÁNÉ Az istenért! Csak nem akar­ják másvilágra küldeni az egyetlen ura­mat? Mi lesz itt velem akkor? Vállal­kozó úr, ne engedje meg ezt a gyaláza­tot! Hiszen maga hálával tartozik nekem. Az én uram rendes, becsületes, szelíd ember. Most kicsit kijött a béketűrésből. De ha lehiggad, nem lesz vele semmi baj. Hiszen annyira tiszteli a Vállalkozó urat! VÁLLALKOZÓ ŰR Jó, most még hagy­játok. (Fekete angyal elengedi Bodza nyakát) BODZA Megöllek, gazember! VÁLLALKOZÓ ŰR De azért ezeket az indokolatlan sértéseket nem úszhatja meg szárazon, le-föl sétál, ujját az ajkára té­ve) Megvan! Dugjatok egy bogarat a fü­lébe. Az majd elszórakoztatja egy ideig. Nem lesz kedve feddhetetlen urakat sér­tegetni. Fekete Angyal talál egy bogarat a föl­dön, ügyes mozdulattal, hirtelen Bodza fülébe dugja, aztán elengedik Bodzát) BODZA (se lát, se hall, fejét rázva kör- besántikál, majd kétségbeesetten lefek­szik a földre, a fülébe nyúlkál) Beteljesedett a tulaj átka rajtam, kint nincs bogár, de itt bent van. Csak egyszer lennék még egészséges, tiszta, a törvényekkel sose élnék vissza. Álomra térnek, Bodza a feleségének há­tat fordítva fekszik le, majd frissen mindketten fölpattannak, és Bodza jár tovább fejét rázogatva, magában düny- nyögve. BODZÁNÉ Mi bajod? Csak nem azt aka­rod mondani, hogy olyan nagy dolog az a bogár? Már egész biztosan kimászott a füledből. BODZA (észre se veszi a megjegyzést, jön-megy, nyögdécsel, fejét himbálja) BODZÁNÉ Ugyan, hagyd már abba! 18

Next

/
Thumbnails
Contents