Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - Szigeti Csaba: Transz (Zalán Tibor szabálytalan szonettjei és a destrukció esélye) (tanulmány)
f’ a a b c c b _____________ É s még egy megjegyzés: az 1. és a 2. sor kezdete („krőzust játszik holdütötte vidék / most hogy a semmi kapuján kilépsz”) szó szerint tér vissza a 7. sorban. A szonettől (pontosabban hagyományaitól) a retorikus megformálásban az igen erős anafóra sem idegen, de idegennek érezhetjük ezt az erős, keretszerkezetet teremtő kihagyásos, törléses ismétlést. Idegennek, mert magyar folklór szövegszerkesztési hagyományra emlékeztet. A ciklus indítása számomra kettős képet mutat: a szerző a szonettet mindkét regiszterbe át kívánja utalni, kissé erősebben a második regiszterbe kívánja transzformálni. (11) A második darabtól indul az a belső sorozat, amely — mint mondottuk — az olvasási technikába kíván beleavatkozni, pragmatikus szinten próbálja befolyásolni és megváltoztatni az olvasás irányának gyakorlatát. Megmarad a 14 sor, de érvényesül a 14 sor olvasásában egy ’jobbról balra’ és egy ’felüről alulra’ elv, egyszerre: ez két oszlopba rendezi a szöveget. Első két sora: ha magamra hagy péntek este mint homályos szobában kisgyerek Különben a vers a magányos hétvégékről szól. Az első két sor olvasási irányának jele: ^ . Így a szabálytalan szonett útvonala: ^ ^ / 'ii xaxaxbxb cdc * .V. e d e A tagolás átalakítva, de — a rímképlettel összhangban — jelzi octava és sextett különállását és az eredeti, hipotetikus sextett-strófa különállását (az octava két négysoros strófáját viszont egybemossa): az octava-rész olvasási rendje azonos irányú, a sextett-részé szabályosan váltakozó, a 2 határponton (a rímsorozatban a 8. és a 11. esemény után) az olvasás iránya, bár csak két-két sor közötti viszonyt tekintve, a megszokott (jele: 71 ). Az ’oszlopok’ létrehozása a rímsorozaton alapul: az octava rímtelen sorai balra, rímes sorai jobbra kerülnek, a sextett két középső rímű sora (a 10. és a 13. sor) balra, a 4 szélső pozíciójú rímes sorok a jobb oldalra. Sajnos a destrukció nem ad alkalmat az olvasási irányok szabad olvasói megválasztására, a szerző mindenáron rákényszeríti akaratát az olvasóra, így a sorok egyáltalán nem variatívak, nem kombinálhatom őket szabadon, nem rendelhetem őket szabadon egymás mellé és nem is választhatom szabadon külön őket (ha pl. visszafelé olvassuk a sorokat, a szöveg enyhén pornográf önparódia lesz). Ennek végső oka az, hogy hiába az 1979-ben már valamelyest csökkentett interpunkció teljes eltörlése, a szöveg nem függetlenedett az eredeti szintaxistól, nem atomizálódott, a szintaktikai sorozatosság és a jelentésbeli koherencia nem hagyják elszabadulni és önálló életet élni, egymással szabadon, kombinatorikus módon kapcsolatba lépni a sorokat illetve sor-részeket. Akkor meg minek tipográfiailag széttagolni őket? 162
