Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 1-2. szám - Tornai József: A kerítés (Bohózat három részben)

sért. Remélem, nem felejtik el, amit még mondani akartak egymásnak. Ilyen szép pár, egész biztosan udvarolt a feleségé­nek ...? BODZA (az izgalomtól rekedten) Bo-bod- za vagyok. BODZÁNÉ (előrelép egyet a látogatók felé) Igen, ő Bodza, én meg a felesége. Ezek tények. A férjem azt szokta mon­dani, „Bodza vagyok, nem hazudok”. Le­het adni a szavára. VÁLLALKOZÓ ÜR (könnyed meghaj­lással) Akárcsak az enyémre, (két embe­rének) Na, legények, mutatkozzatok be szépen.! KÉK ANGYAL FEKETE ANGYAL (együtt) Bemutatjuk Vállalkozó urat. ö mindenütt mindenre vállalkozik. Megbízható a végsőkig, aki vele szövetkezik, soha ügyet el nem veszít. BODZA (körülnéz a berendezésen, majd a felesége tekintetét keresi) Nekünk itt mindenünk megvan. BODZÁNÉ Nem szorulunk senkire. Csak dolgozunk és megvagyunk. VÁLLALKOZÓ ŰR És szeretik egymást. BODZÁNÉ összeszoktunk. VÁLLALKOZÓ ŰR Nem csodálom, ha Bodza úr — ugye, jól mondom? — boldog egy ilyen szép ... BODZÁNÉ (szinte táncol a gyönyörűség­től, hogy bókolnak neki) Egyszerű asz- szony vagyok, kérem. A férjemnek mind­egy, szép vagyok-e, nem-e. Ügy szeret, ahogy vagyok. VÁLLALKOZÓ ŰR Mondom, nem csodá­lom, hogy Bodza úr minden napja szü­reti mulatság, egy ilyen gyönyörű fele­séggel. Sokfelé jártam, de még ilyen cso­dálatraméltó arcot, alakot... Mondja, miért nem énekel, táncol? Én a maga he­lyében ... (elragadtatott pillantásokkal méregeti Bodzánét) BODZÁNÉ (boldogan mosolyog vissza rá, illegeti magát) Jaj, hát miért nem jönnek beljebb az urak?! Tessék, érez­zék itthon magukat. VÁLLALKOZÓ ŰR (mielőtt megmozdul­na, kérdően néz Bodzára, két embere megragadja a ládákat) KÉK ANGYAL FEKETE ANGYAL (együtt) Bodza úr, Bodza úr, hát most befogad-e, mikor az egyik szárnyunk kék, a másik fekete? BODZA Megtiszteltetés, ha vendégül lát­hatok ilyen világjáró embert, Vállalkozó úr. Jöjjenek csak. Maradjanak, amíg jól­esik. VÁLLALKOZÓ ÜR Egyedül csak a fá­radtság a mentségünk, hogy így betola­kodunk. KÉK ANGYAL FEKETE ANGYAL Nem törnénk be így pofátlanul a házba, ha főnökünknek nem fájna a lába. De olyan régen járja már az utakat, hogy tovább menni semmi kedve se maradt. BODZÁNÉ Csak nem sértenek meg azzal, hogy visszautasítják szegényes kis hajlé­kunkat. Vállalkozó úr, Kék angyal és Fekete an­gyal beljebb lép, a kerék felé mennek, ahol az ennivaló van, leteszik a ládákat, leülnek és se szó, se beszéd, enni kezde­nek. BODZA (kissé elhűlve, de lelkesen) Ez az, mindjárt könnyebben érzik magukat, ha esznek egy kicsit. BODZÁNÉ Mi az, hogy kicsit? Amennyi jólesik, Vállalkozó úr. (egymásra moso­lyognak) BODZA Ügy értettem én is, hogy egye­nek csak kedvük szerint. KÉK ANGYAL FEKETE ANGYAL (jókat húznak a fias­kóból) Nem ismerek boldogabb pillana­tot, mint mikor potyára nyakalhatok. VÁLLALKOZÓ ŰR Kaphatnék egy po­harat? (Bodzánéra néz) BODZÁNÉ (poharat ad neki, kezük ösz- szeér, Vállalkozó úr észrevétlenül meg­szorítja Bodzáné kezét) Jaj, milyen fi­gyelmetlen is vagyok. VÁLLALKOZÓ ŰR (iszik) Egészségükre! Asszonyom, uram, hadd adjam most az álomnak magam! BODZÁNÉ (megmutatja, hol pihenhet­nek le a vendégek) BODZA (tiszteletteljes tartással megha­jol) Vállalkozó úr, Kék angyal és Fekete an­gyal fáradt, lassú mozdulatokkal lefek­szik a kijelölt helyen, majd frissen, egy­kettőre fölkel, Vállalkozó úr Bodzáékhoz megy, akik összebújva feküdtek le és szintén most kelnek. Kék Angyal és Fe­kete Angyal a másik helyiségben marad. KÉK ANGYAL Csak múlnak itt a na­pok és még mindig nem csináltunk sem­mit. 14

Next

/
Thumbnails
Contents