Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 1-2. szám - Kemenes Géfin László: Az idegen mint múltóceáni légbúvár, célkereszt-időben (Endrődi Szabó Ernő költészetéről) (tanulmány)

egyének együttesen nem „tömeget” alkotnak, mert mint azt legtisztábban ötvenhat Forradalma bizonyítja, az egyet-akarás elszántságát nem lovagolhatja meg önmaga ideológiáját előre kotyvasztgató párt, csoport, mozgalom (lásd az ellenpéldákat anno 1917 és 1933!). Tömeg helyett olyan szabad emberek társasága létesült, amiből később közösség fejlődhetett ki vagy fejlődhetett volna. Ezért idézi Er a Forradalom lényegeként azt a „helyet”, ahol „egyéni vágyak társadalmi szinten kifejeztetnek... ahol egyedi és egyetemes igények egymást támogatva találkoznak” (71—72. o.)

Er azóta is ebben a történelmi kertben lakik, a szeretkezesillatú városban, ami most már nem az ő városa („nem az én városom”, 83. o.), ahol ő ismeretlen, mert fel- ismerhetetlen, hiszen „baknyúl”-lá változott, „száznyolcvanhárom centis bűnbaknyúl- lá”, aki a város „bűnbaknyúlketrecéen kering drótfalak mentén berácsozott horizontok mentén” (83. o.), de ez a bezártság csak a rabszolga, a helóta számára jelenthet rabságot, a nyúl alagutat ás magának — nem a „szabadba”, hanem a másba, a „létezés puszta űrébe” (üregébe?). Az idegen sámán alászállt és visszatért. És most „hallgat” (84. o.)

Er, a régész, megéli alászállását és metamorfózisát, mint nyúl ássa lyukát, vagy aborigin bricoleur-ként rakosgatja lelete darabkáit, de mindvégig „Károly” átható tekintetétől kísérten. Károly: konferanszié, múzeumi- és turistakalauz, aki metafiktív távollétével hozhatja közel a lelet töredékeit, segít a régésznek azok leporolgatásá- ban, megtisztogatásában. Ez a sokszerepű Károly egyfajta guru is, a sámán—zarándok—régész profán Vergiliusa, aki ki- és eligazít, megvilágít, hozzátesz. Öt már csak Endrődi Szabó választja el tőlünk (ui. ő írja le azt, hogy „mondta károly”). Er nem lehetne (most már) az, ami Károly nélkül; nem valami hasadténűség szüleménye e kettős, hanem a történet-mesemondás ősi aktusa van itt újrateremtve: van az, akivel a történet (mese) történik és van, aki elmondja, rendszerezi, átadja, kimondhatóvá teszi. Er a „hős”, Károly „csak” gondoskodón, gyöngéd szigorral hajol feléje, lelete fölé, miután visszatért a múltóceáni légbúvárkodásból.

A KIMONDÁS

A kimondás (mint láthattuk, tudván-tudja ezt Er is, Károly is) elsősorban forma, s mint ilyen, nem lehet azonos a történettel, mert a történetnek nincs „formája”, még a történet központjának sincs (a Forradalom nem október 23-án „kezdődött”!). A Le- let-nek ezért nincs „kezdete”, legfeljebb eleje van, de az is úgy indul, hogy „és végül néhány szót erről a verskötetről... mondta károly’’, ami „végül is” sem vég, hiszen maga a lelet majd csak ezután tárul fel lap-lap után, sem kezdet, mert az „előszót” nyilván a lelet feltárása után helyezte lelete elé Er vagy Károly vagy Endrődi Szabó vagy Andrew Dee Seabow (Seabow; Tengermasni — tehát a történetet „önmagát” visszaadni, „hűen lemásolni”, „megfogni” annyiban lehetséges, amennyiben masnit lehet kötni a tengerre). De ha a régész-sámán a kimondással valóban a történet lényegének kimondását tűzte ki célul maga elé, tehát nyelvet akar adni annak a hűségnek, amellyel a történet ismét-elrejtőzött igazságához kapcsolódik, akkor szinte önként alakul a lelet formai megjelenése a történet formátlansága szerint. A történet erkölcsi igazsága most elrejtezettségében van jelen, szétszórtan, töredékesen, s „csupán” a lelet heterogén jelölőinek halmazában lelhető fel, fonémák és ábrák szintjén, de mégis úgy mint megvalósult lehetőség. „Ezért a tárgy és a látó létlehetőségének létezhetősége a kimondás cselekvése... mondta károly” (6. o.), amely [ismét „csupán”] nem „a” történetet, hanem annak szövegi megjelenítését ad[hat]ja. A „TEXT OVER LIFE” plakátoldal (50. o.) egymás farkába harapó szövegrésze nem valami későavantgarde (naiv, [primitív] ?) hierarchiát mutatnak fel (azaz hogy a szöveg „áll” az élet felett), hanem a kettő (igazában nem kettő) már-mindig-összefonott- ságban, eleve összekapcsoltan, az életvilág-mint-nyelv s a nyelv-mint-életvilág ösz- szefüggésében jelenik meg. (Ezt jelzi a „TEXT OVER LIFE” oldal fekete betűire szó szerint nyomott piros ajkak csókja.) Igen: csak szöveg van — de ez nem azt jelenti, hogy a történet maga is szöveg (Szabó Bálint nem szöveg, nem „epikus hős”; a For130