Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 1-2. szám - Endrődi Szabó Ernő: Prohisztorikum; avagy a múlt fölszabadítása (tanulmány)

a szvasztika — mintegy négy-ötezer évvel ezelőtt — széles térségeken, ámbár főként és elsősorban az indoeurópai népek körében ismert és használt, tűz csiholására szolgáló pörgettyű, tűzkerék volt, s egyben az e népek körében Ös-Nemtőként tisztelt égitest, a Nap szimbóluma, amely viszont az ugyancsak szent elemkét tisztelt tűz égi másaként, ha tetszik, isteni alakjaként szerepelt az akkori fölfogásban. A szvasztika képében olyan szimbólumról van szó tehát, amely mindezen népek eredetmítoszaival s az azokat áp*oló kultuszokkal kapcsolatos, és amelyet indiai domborműveken, görög vázaképeken, perzsa és örmény szőnyegeken és óír miniatúrákon egyaránt föllelhetünk.

*

Az ilyenféle történelemszemlélet a józan észjárást, a természetelvűséget helyezi visz- sza jogaiba. Benne a termelés és a birodalomszervezés vizsgálatával egyenértékű kérdés az, hogy például hogyan alakult ki egykor a Nap és a Hold „kozmikus test- vériségé”-nek képzete, s e képzet hogyan őrződhetett meg, — a szó szoros értelmében hermetizálódva, a mágusok, a platonikus filozófusok, a gnosztikus „keresztények”, az alkémisták és rózsakeresztesek, majd a szabadkőművesek „titkos tudomá- nyá”-vá alakulva — az emberiség objektiválódott, közös emlékezetében, a kultúrában?! S ez azért válik (válhatna) döntően fontos kérdéssé, mert a válasz az emberről és az emberért való gondolkodás minőségét, a kor ismeretszintjébe ágyazott szellemi magatartásmintát, erkölcsi tartást, érzelmi alakzatokat tárhat(na) elénk, egészen egyszerűen: az akkori emberi minőséget. Azt a nehezen megfogható, nehezen leírható képződményt, amely a szekularizációban és partikularizációban, koronként változó mértékben, egyre távolabb kerül eredeti tartalmától, amely egykor volt ősmagát — ha tetszik: „isteni lényegét”; ha tetszik: nembeliségét — manapság már az eszményekben sem ismeri föl. Arról a minőségről, arról a tartalomról beszélek, amelyet humánum szavunk foglal magában és amelyet századunk, a Természettel együtt oly sikeresen rombolt a porig.

*

Vajon miféle modern gőg, milyen ostoba, szűklátókörű, percemberre jellemző mentalitás az, amely mai gondolkodásunkat, helyesebben mai gondolkodási reflexeinket vetíti vissza a múltba?! Ennek egyik primitív, politikai-hatalmi érdekektől befolyásolt, stupid változata az „osztályharcos felismerés” számonkérése, mondjuk a két világháború közötti időszak jeles magyar politikusaitól, egy gróf Teleki Páltól vagy Bethlen Istvántól. Az effajta szemlélet a gondolkodás szemétdombján született, egy ízléstelenségre és abnormitásra épült, az örök törvényeknek fittyet hányó, beteg korszakban. Látszólag szelídebb, ám mégis veszélyesebb, mert hosszú távra képes beépülni, hosszú távon fertőz az a mentalitás, amely mai kulturális mintáinkat — erkölcsi felfogásunkat, jogérzékünket, ismeretrendszereinket, érzelmi és esztétikai megfontolásainkat stb. — vetíti a többezer év előtti korokra. Az Ur-béli Királyok könyvében megörökített, özönvíz előtti, többszázéves uralkodói periódusok hitetlenkedő fejcsóválást váltottak és váltanak ki a ma emberéből. Enyhe kifejezéssel élve: végzetes szemléleti vakság az, amely mai időszámítási rendszerünket s egyáltalán, mai tapasztalatainkat kéri számon a múlttól. Homérosz Iliásza is „mese” volt mindaddig, amíg megdöbbentően pontosnak bizonyult adatai alapján Schliemann ki nem ásta Trója romjait, s e tekintetben az már igazán lényegtelen kérdés, hogy az ásók nyomán föltáruló településrétegek, a görögségnek az Égeikumba és Kisázsiába való benyomulásának idejénél jóval régebbi korokba, csaknem az alsó neolitikumig elvezettek. S az sem érdektelen, hogy Sir Leonhard Wooley, Ur városának szakavatott föltárója, többméteres áradásos iszapréteg alól hozta felszínre a leleteket. Az ilyen s ehhez hasonló tények láttán azt kell gondolnunk, hogy a szekularizációs-partiku- larizációs folyamat „eredményeként” mai emberképünket, az emberiség mai tudásáról, gondolkodásbéli színvonaláról alkotott nézeteinket hajlamosak vagyunk vala119