Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - Tornai József: A kerítés (Bohózat három részben)
most édes kettesben vagy velem? (átöleli Bodzát) BODZA (dünnyögve) De, egyre jobban örülök, csak ... BODZÁNÉ (oldalba böki) Semmi csak. Táncolni akarok, Bodza, (táncol és énekel Bodza egy ideig nézi, majd követi az énekben és a mozgásban) Nap süti a fák koronáját, napból születnek az almák, almából hullanak égi magok: csillagok. BODZA Almából hullanak égi magok: csillagok. (Lassú, egyszerű mozdulatokkal táncolnak, anélkül, hogy egymáshoz érnének.) BODZÁNÉ Nap süti a fák koronáját, napból születnek az almák, almából hullanak égi magok: csillagok. BODZA Almából hullanak égi magok: csillagok. (hirtelen megáll, mintha valaki megfogta volna) Hallod ezt? Most aztán hallod ezt? Ne mozdulj, itt a vég! BODZÁNÉ (megtorpan, hallgatózik) A magasból tagolatlan, szörnyű hang hallatszik, érthetetlen, kivehetetlen üvöltés, csikorgás, káromkodás, amit nem lehet elviselni. A hang egyre erősödik, majd megszakad. BODZA lehajtott fejjel áll) BODZÁNÉ (lehajtott fejjel áll) BODZA (a föld felé) Táncolunk itt, mint a vadak, és közben ... BODZÁNÉ És közben? BODZA Közben a tulaj fölmondott nekünk. Nem hallottad? Azt ordította, hogy azonnal hagyjuk el a telkét, mert különben ránkszabadítja a sáskáit-boga- rait, kígyóit-békáit.Nem baj, én úgyis el akartam már menni. BODZÁNÉ (fejéhez kap) Te értetted ezt a szörnyű beszédet? BODZA (csodálkozva) Én? Miért ne? Ezt a tulaj rendes hangja. Mindig így beszél. (körülnéz, mint aki össze akarja szedni a holmijait) Na, gyerünk innen, lejárt a bérletünk. Asszony, új föld — új boldogság vár ránk! BODZÁNÉ (ijedten figyeli, majd a kosárhoz megy) Ebben még éppen elég ennivaló van. Nem hagyom itt. (fölveszi a kosarat a földről) BODZATedd csak le szépen. BODZÁNÉ Miért, elment a józan eszed? BODZA Tedd csak le szépen. BODZÁNÉ (néhány lépést tesz a kosárral) Dehogy teszem. Eszem ágában sincs. Üjra éheztetni akarsz? BODZA (el akarja venni tőle a kosarat) Ami nem a mienk, az nem a mienk! BODZÁNÉ Szóval, te itt akarod hagyni? BODZA Itt, mert a tulajé, mert a telekhez tartozik, ahol mi nem vagyunk otthon többé. Kirúgtak, nem érted? BODZÁNÉ Nem értem. Mit szólsz hozzá, nem értem?! És azt is kijelentem neked, Bodza barátom, hogy addig én innen nem megyek egy lépést se, míg itt van mit enni. BODZA Itt akarsz maradni? Egyedül? BODZÁNÉ Miért egyedül? Ha van annyi eszed, te is velem maradsz, ahelyett, hogy nekivágnál a vakvilágnak, csak azért, mert az előbb valami szörnyű zaj keletkezett. Biztos égzengés volt valamerre, nem csoda, mikor nyár van. Te mindenbe belemagyarázol valami marhaságot. Ne félj, amíg engem látsz. Fő, hogy itt van ennivalónk. BODZA Azt mondod, hogy nem lesz itt semmi baj? BODZÁNÉ Azt hát. (simogatja) Maradjunk itt, itt már ismerjük a dörgést, (suttogva), lábát szétrakva a földön) Gyere játszani! BODZA (nagyot nyel, nézi a csábító lábakat) És a kígyók meg a bogarak? (hirtelen hátralép, talpa alá les) És a békák meg a sáskák? (még messzebb húzódik Bodzánétól) És a férgek meg a szúnyogok? BODZÁNÉ Ej, Bodza, Bodza, de be vagy tojva! (dühösen, a kosarat magához szorítva) Én itt maradok. Elegem volt az éhezésből egy hülye férj oldalán. Menj, ahová akarsz! BODZA Majd ha zúgnak a sáskák, nem így beszélsz. Majd ha csapatostól lepik el a telket, elbőgöd magad, mint a szaros gyerek! BODZÁNÉ Itt van ennivalóm, itt maradok. Én nem bántottam senkit, csak dolgoztam, enni akartam. Nem félek senkitől. Te félsz. BODZA Fé-félek, mert tudom, mi követ11
