Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 12. szám - Deák Péter-Medvigy Gábor: ...úgy, ahogy volt (filmforgatókönyv)
érkezett, bementek a professzorhoz, lejelentkeztek, és ki akarták faggatni a sebesülteket. Megtudtuk azt is, hogy össze akarják szedni őket. A három műtőbe bepakoltuk gyorsan az olyan sebesülteket, akiket éppen kötözni akartunk, tehát akik veszélyesebb állapotban voltak. Az intenzív terápiára bevittük a többieket, itt kilenc ágyunk volt. Aki még maradt, akit már nem lehetett bevinni se a műtőbe, se az intenzívre, azokat meg elaltattuk intravénásán. Harminchatan voltak, harminchatan. Ezeket elaltattuk... Csak kettőt sikerült a szekusoknak kifaggatniuk. Sokat persze nem tudtak kiszedni belőlük, és úgy nézett ki, hogy át akarják őket vinni a katonai kórházba. Tiltakozott a professzor meg az egész klinika. Egyetértettünk, mert nem voltak szállítható állapotban a betegeink. De ugyanez megismétlődött 19-én reggel és 20-án reggel is. Bejött a securitate, és a professzor telefonhívást kapott. Kérdezték a helyzetről, tehát, hogy hány sebesült van, vagyis nem így, hogy hány sebesült, hanem, hogy hány „kilyukasztott eset” és hány „dög”? TAUT TEODOR fogorvos 53 éves vagyok. Szerintem leglényegesebb események december 17-én, vasárnap történtek. Délután 14 órakor láttam, hogy katonai osztagok jelennek meg a városban. Azért jöttek, hogy szétszórják az embereket. Összegyűlt ekkor mintegy 2-3000 tüntető. A Continental Szálló előtt voltunk, a megyei tanács irányából nézve elöl álltak az emberek, a megyei tanács irányában a hadsereg. A bajonettek a fegyvereken voltak, a fegyvereket az emberek felé tartották. Felháborodván e képtől, mely nem illik ezekhez az időkhöz, nem bírtam tovább és kiléptem az emberek elé. így kiáltottam: „Katona testvéreim!” Ne lőjetek a népre! Itt testvéreitek vannak, a szüléitek! Lehet, hogy a gyerekeitek! Ha mindenképpen lőni akartok, lőjetek rám!” És ekkor 1029
