Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 11. szám - Márton László: "Nehéz időket éltünk" (hangjáték)
szegény világ békéjét megzavartad. Mardosás férge rágja lelkedet! Barátaidat tartsad árulóknak, s az árulókat jóbarátaidnak! II. Művészbejáró KUTAS Itt vagyok, parancsoljon. VÁRHIDI Lacikám, te vagy az? Ezer éve nem láttalak! KUTAS Elnézést, kihez van szerencsém? VARHIDI Nem ismersz meg? Persze, hát ebben a hacukában KUTAS A Gyurka. Nahát. Megfogtad az isten lábát, mi? VARHIDI Bizony, bizony. Ahogy vesszük. KUTAS Megijesztettél. VÁRHIDI Hogyne, persze. KUTAS Már azt hittem VÁRHIDI Te kis csacsi. KUTAS De tényleg, miből gondolhattam volna? VÁRHIDI Megmondtam az illetékeseknek, hogy nem kell betojni, béke van. Te kis csacsi. SZOPRÁN Szervusz, Lacikám, hogy ityeg a fityeg? KUTAS Himbi-limbi, le kell vágni. SZOPRÁN Édes pofa vagy. Na pápá! KUTAS Igaz is, mit szólsz az előadáshoz? VÁRHIDI Te kis csacsi. Azt hiszed, hogy nekünk mindenre van időnk? KUTAS Akkor mi szél hozott ide? VÁRHIDI Éppen erről van szó, a szélről. Szél, szelecske. Szellőző- nyílás. Óh, szent ártatlanság! KUTAS Nem voltál ott az érettségi találkozón. VÁRHIDI Te sem. Vagyis a végén betoppantál, hajói emlékszem. Talán akkor is előadásod volt. Ugye? KUTAS Mit akarsz tőlem? VÁRHIDI Te kis csacsi. Miért kell mindjárt azt gondolni, hogy akarok tőled valamit? Persze, hogy akarok. Látni akartalak, ennyi az egész. KUTAS Látni? Mi az, hogy látni? VÁRHIDI Te Laci! Emlékszel' még arra a viccre? Az egy nagyon disznó vicc volt! De most nem arra gondolok. Hanem a másikra, tudod, melyikre. Nahát, nem tudod! Pedig egy színésznek állítólag jó memóriája van! Szóval, a bordélyházban ki van írva, hogy paradicsomi gyönyörök spanyol módra. Bemegy a ma- nusz, a végén megkérdezi: „Jó, jó, de mi volt ebben a spanyol?” Mire a nő a homlokára csap: „Majd’ elfelejtettem - öllé!” KUTAS Hát, ami azt illeti... (Észbekap.) Hahaha! Bruhahahaha! Nahát, öregem! Hogy te még humorizálsz is! VÁRHIDI Nem ismerted? KUTAS Én is tudok vicceket. Sőt. VÁRHIDI Nem baj. Szóra sem érdemes. Lesz még alkalom. TENOR Lacikám, amit megbeszéltünk... Ja, bocsánat, nem akartam zavarni. KUTAS Nem zavarsz, lógok neked egy ötvenessel. TENOR Üsse kavics, viseld egészséggel. Jó éjszakát kívánok. KUTAS Hát akkor mi az isten haragja van? VÁRHIDI Beszélgetünk. Elbeszélgetünk egy kicsit. Ugye ráérsz? KUTAS Hogy ráérek-e? Tudod mit: nem érek rá. VÁRHIDI Muszáj. KUTAS Az más. Akkor parancsolj. VÁRHIDI Nem, szó sem lehet róla. Nem akarok parancsolgatni. Neked én soha. Aztán mondd csak: miért nem érsz rá? KUTAS Mert... mert... hagyjuk inkább. 969
