Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - Tornai József: A kerítés (Bohózat három részben)
már megbeszéltük, (a kosár alá áll, nézi, mint a férje) BODZA De mi mind a ketten nagyon éhesek vagyunk és majd csak elintézzük valahogy a tartozást. BODZÁNÉ (ravaszul mellébeszélve) Nem, nem, tudod, hogy nem szabad. Jönnek a kígyók-békák, bogarak. Keressünk szépen valami mást. Biztosan van itt valami más is. BODZA (kiborulva) De nincs itt semmi! Sehol semmi! És mi itt döglünk éhen a roskadozó gyümölcsfák alatt! BODZÁNÉ (bátortalanságot színlelve) De hát... hogy gondolod ...? BODZA (most már nem mer szólni, körbejár) BODZÁNÉ (mikor meglátja, hogy Bodza megint habozik, szörnyű dühösen) A hét szilvafáját ennek a szentséges világnak! Most már elegem volt belőled, Bodza. Én nem éhezem tovább! Vagy leszeded ezeket a fákat vagy megölöm magam, (odarohan, kitép egy hegyes kerítéslécet, olyan mozdulattal, mintha kardjába dőlne) Ezzel döföm szíven magam, de rögtön, ha nem indulsz fölfelé! BODZA (eliszonyodva néz rá, mint egy őrültre) És a sáskák és a kí-kígyók-békák, bogarak? BODZÁNÉ Ha félsz, fölmászok én. Leszedem én az isten almáját is, ne félj. Csak segíts följutni. BODZA Hát-hát, ha gondolod, hogy ... BODZÁNÉ Persze, hogy gondolom. Na, gyere már. (Bodza négykézlábra ereszkedik, felesége a hátára áll, úgy akarja leakasztani a kosarat, de akárhogy ágaskodik, nem éri) Hadd ülök a nyakadba, úgy elérem. (Bodza a nyakába veszi Bodzámét és fölegyenesedik, a kosár még mindig nagyon magasan van) Fölállok a nyakadba, úgy elérem. BODZA Ne, ne! elveszted az egyensúlyod és leesel! BODZÁNÉ Bánom is én! Majd te elkapsz. BODZA Ne-nem, leesel és úgyse éred el a fát. Nagyon magasan van. (lehajtja a fejét, Bodzáné lecsúszik a nyakából) Sajnos, nem tudjuk leszedni. BODZÁNÉ Dehogynem tudjuk, (ide-odajár, le-föl, néz) Le kell szednünk, érted? (meglátja az eldobott kerítéslécet, fölveszi) Sej, Bodza, Bodza, mért is vagy te mafla? BODZA (sértődötten) Mit akarsz már megint? Én nem tehetek semmiről. BODZÁNÉ Nem, a jóistenedet? Ha nem volnál ilyen tutyimutyi, kétbalkezes, ha értenél egy kicsit a kertészethez, nem itt tartanánk! Kosárszám vinnénk a piacra a káposzát meg a zöldhagymát, hogy még aranynyakláncot is vehetnék magamnak. Nem járnék ilyen rongyokban (ordít magánkívül) és nem állnék itt az éhhalál szélén! (kifullad, szünetet tart, Bodza csak bámul, nem tudja, mire kell még elkészülnie, tudja, hogy az asszony kitalált valamit) Sej, Bodza, Bodza, tudod, mire jó az ilyen kerítésléc? Ugye, nem tudod? BODZA De tudom, csak most nem é-ér- tem, mire gondolsz. BODZÁNÉ Hát idefigyelj. Létrát kell csinálni, jó hosszút és azon fölmenni a körtéért meg a dinnyéért. Érted? BODZA (méltóságteljes fölénnyel) Ez helyes, nagyon jó ötlet, de miből csináljunk létrát? (igyekvőn néz körül, mintha abban bízna, hogy talál valamit) BODZÁNÉ Látod ezt a lécet? (hátrálni kezd, Bodza a nyomában) Látod ezt a lécet? (addig hátrál, míg megbotlik és elvágódik, a szorosan a nyomában járó Bodza ráesik, fglállnak, leverik magukról a port) Szóval, ebből kell létrát csinálni. (odamutat a kerítésre) A kerítésből, édes uram. A kerítésből, te krumplifej ! BODZA Tyúklétra jó lesz. BODZÁNÉ Jó kis tyúklétra az is jó, nagy tyúklétra az is jó, de a nagy-nagy tyúklétra az a legjobb. BODZA (kötelet, szöget, kalapácsot szed elő a zsebéből, a kerítéshez lép, hogy szétszedje, de aztán megmerevedik) Bodza vagyok, nem hazudok. Bejelentem a tulajnak, hogy a kerítéséből tyúklétrát csinálunk. BODZÁNÉ Ne hülyéskedj már megint. Úgyse engedi meg, irigy az, mint a hét- szűkesztendő! BODZA Bodza vagyok, törvénytisztelő maradok. Abban állapodtunk meg, hogy semmiféle átalakítást nem végezhetek a beleegyezése nélkül. Szerződésszegésre akarsz rávenni? BODZÁNÉ Jó, menj, tartozol egy úttal az ördögnek. BODZA (elüget, szomorú pofával tér visz- sza) Igazad volt. Megtiltotta, hogy a ké9
