Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Kunszt György: Szabó Lajos 1980-ban rendezett grafikai kiállításának megnyitója
KUNSZT GYÖRGY Szabó Lajos 1980-ban rendezett grafikai kiállításának megnyitója* Tisztelt Jelenlévők! Szabó Lajos kiemelkedő jelentőségű gondolkodó volt. Életének utolsó szakaszában váratlan belső alkotói fordulat után különleges hevességű absztrakt expresszionista grafikai produktivitás vett rajta erőt, naponta néha két-három tucat lapot is eredményezve. Ezek több külföldi kiállításon arattak sikert. Magyarországon nyilvánosan ma először látható belőlük válogatás, jórészt az itthon lévő legkorábbi (1954 és 1956 között készült) produktumokból. A műkritika az ilyen karakterű expresszív grafikai termékeket általában „kalligrafikus művek”-ként tartja számon, elsősorban annak a ténynek adózva, hogy ennek a műfajnak néhány kiemelkedő képviselője — mint például az amerikai Marc Tobey — tudatosan a hagyományos kínai és japán kalligráfiái esztétikum világához kapcsolódva erősítette meg és művelte ki magát rokon természetű belső impulzusaiban. Ilyen értelemben véve Szabó Lajos grafikai száguldásgörbéit kevéssé lehet kalligrafikus grafikának minősíteni, mert jóllehet igen mélyre nyúló erőfeszítéseket tett az általa alapvetően fontos létezési képletnek tartott hinayana buddhista hagyomány aktuális értékelésére, meglehetősen ellenséges érzelmeket táplált a buddhizmus mahayana ágához kapcsolódó olyan divatos esztétikai idillizmusokkal szemben, amelyek szintjét a keletieskedő kalligrafikák zöme sosem tudta meghaladni. Más, speciális értelemben véve azonban Szabó Lajos grafikáit is lehet és kell kalligráfiaként érteni és értékelni. Az emberi gondolkodás történetének több évezredes írásbelisége után nem képzelhető el olyan nagy gondolkodó, aki egyben és előbb ne lenne nagy olvasó is. Különösen állt ez Szabó Lajosra, aki gondolkodói propozídóinak lényegét igen gyakran (és elvből!) képletesítette a hagyomány nagyjainak óráslistájából esetről-esetre szelektált-kombinált névsorokkal: Buddha beszédeinek, Platón dialógusainak és Jacob Böhme misztikus dialektikájának (általa deklarált) történelmi és ma is aktuális sarokpont-szerűségét például sokszor erősítette és sulykolta a hármuk nevéből alkotott — és képletként értett — névsor felemlítésével. Diskurzusaiban és feljegyzéseiben sokszor volt azonban szükség arra, hogy egy-egy 20—30 névből álló sort is végigpergessen, valamilyen speciális szellemi konfiguráció egzakt megjelölésének érdekében. Szabó Lajos aktív és szenvedélyes olvasó volt, aki vehemensen reagált mindarra, amivel találkozott; technikailag ez abban nyilvánult meg, hogy ceruzával a kezében olvasott, s intellektusának rendező impulzusait különböző * A kiállítást a budapesti 'Fiatal Művészek Klubjában rendezte Bíró Dániel és Kocsis Botond. 958
