Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9-10. szám - Szabó Lajos levelezéséből

kifejező megszólításnál. Ezt már a múltkori levelemnél — sőt főleg akkor — éreztem: de nem mertem mást választani, féltem a szervetlenségtől. A te leveledben használt melegebb megszólítás felszabadítóan hatott rám; és ha nem utánzóm le, csak azért teszem, 1.) hogy lehetővé tegyem ezt az önelemzést és ezen keresztül a „kedves Lajost” is az adekvát magas hőfokra hevítsem, 2.) mert van nekem jobb is: az „Abó”, vagy „ao”, ami magában sűrít minden magasabb hőfokú jelzőt és birtokos személy ragot.

Tehát: kedves Ao, már az első leveled is csodálatos ajándék volt hangjával és prorntságával (amit csak azért fogadtam pironkodás nélkül, mert az ennyire meg nem érdemelt ajándék már transzcendál minden érték — már t.i. csereérték----elméletet, és éppen az ingyenességével hozza rendbe az emb

er lelkiismeretét); de a második egycsapásra eltörölte a hét és még több évet, ami személyes beszélgetéseinktől elválaszt. Annyira eltörölte, hogy azt hiszem, veszélytelenül lehet majd róluk beszélni, ha majd nem lesz sürgősebb beszélgetni valónk.

A „laiosmérgezés” nagyon finom, és semmiképpen sem vagyok hajlandó róla lemondani, de „írásra kényszeríteni” nem kell engem (ámbár az ilyesmi sosem árt). Amióta első leveledet megkaptam, tűkön ültem, hogy már válaszolhassak, de közbejött egy influenza, idő- és energiarabló következményeivel.

Idáig jutottam múlt hó 22-én. Ma november 13-a van már, és ez a közben eltelt 24 nap képletszerű a vaskos némaságával — azzal, hogy hazajöttem a kávéházból, mert kifogyott a töltőtollamból a tinta, még néhány sort írtam, aztán „közbejött valami”, és azóta minden görcsös erőfeszítésem és görcslazító álmom ellenére még annyira sem tudtam időt és nyugalmat kihasítani egy rohamszerűen rámtört gond- és hajszasorozatból, hogy két mondattal lezárjam és elküldhetővé tegyem ezt a levelet. Reményem van rá, hogy ez a gond-ost- romzár most enyhül egy kicsit, és az elkövetkező egy-két hét folyamán sikerül megírnom neked legalább egyet-mást abból, amit a múltkor olyan fel- ajzottan terveztem. Most csak gyorsan befejezem ezt a levelet — titokban remélem, hogy közben kapok tőled még egy „ingyenes” levelet.

Tegnap már megkezdtem felgyülemlett restanciáim feldolgozását: Endrével11 találkoztam és egy nagyon üdítő beszélgetés során átvitattam vele több mint egy hónapja nálam levő Joyce-tanulmányát és fordítását. A tanulmány kitűnő, a Finnegans Wake-ről szól, s hozzá lefordított néhány ívnyi szemelvényt a Finnagans Wake-ből, amennyire az eredetivel való egybevetés nélkül meg tudtam ítélni, ugyancsak kitűnően, többdimenziós líraisággal és spekulatív humorral. A tanulmány pozitív értékelésére és kritikájára (vagyis határaira) még részletesebben visszatérek. Magáról Joyce-ról a fordítások alapján (az angol eredetit csak most kaptam meg pár napra, hogy beleszagoljak) ebben a monogramban foglalom össze véleményemet: MM M M = Magna Mater, Maya, Man (a heideggeri, amelynek szubsztanciája a pletyka).

A meghívást komolyan veszem, hogy mikor kerülhet rá sor, persze még nem tudom megmondani.

Meg tudnád írni, hol lehet hozzáférni a Zalai-hagyatékhoz?

Feszült izgalommal várom X/7-i leveledben ígért teoretikus beszámolóidat. Lehetne soron kívül a gnózis-gnoszticizmus dialektikájáról? És Drewsről! Miért mondod, hogy „sfimmel/nemstimmel”, ahogy „felvetted a katalógusodba”? A ressentiment-sága miatt? Azt hiszem, ezt mindig belekalkuláltad az értékelésedbe. Másrészt pedig az a ressentiment nála erősen reaktív; úgy kezdődött, hogy

951