Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Szabó Lajos levelezéséből
ennek a közeledésnek mi a tartalma, hosszú volna így elmondani. Nagyobbik részében inkább negatívum: a meglevő társadalom elpusztításának ma egyedül kínálkozó eszközeként vélem használandónak. Csakhogy i) ennek a társadalomnak elpusztítása első eszméletem óta óhajom; 2) kérdés, hogy a kom. alkalmas-e még rá, nem lágyult-e meg radikalizmusa, azaz, a közeledés nem messze túlhaladás-e ma már? Kétségtelenül sok számonkérni valóm van a kom.-on, hazai viszonylatban is (itt különösen sok elvtelenség és az elkövetett szörnyű hibák); de ez csak akkor történhet meg, ha különösen L.-al az egész témát kimerítően megtárgyalhatom; ha, mint írja, eljön. Levélben az ilyet nem lehet, különben is eddig mindkettejükkel csak 1—1 levelet váltottam. B. B. hozzászólását7 nagyon jól el tudom most már képzelni. Azért is firtattam, mert tudni akartam, változott-e valamit. Hát nem. Levelében említi Hamvas, és másodszor Justus P. levelét: az elsőtől nem kaptam, Justustól kaptam még okt. 18-án kelt levelet, arra azonnal válaszoltam, önnek írva, s válaszom továbbítását kérve; s azért így, mert J. levelén nem volt cím, csak „Szoc. d. párt közp. titkársága”, s attól tartottam, ez nem elég, esetleg nem kapja meg levelem. Mivel azonban ön még mindig „reméli”, hogy megkaptam J. levelét, ebből arra keli következtetnem, hogy ön nem kapta meg a levél megérkezéséről szóló értesítésemet. Ami azért bánt, mert eddig azt hihették, hogy nem válaszoltam, — holott nem szokásom, mint ön is tapasztalhatta. Megismétlem tehát válaszom, s kérem, közölje J.-al, hogy szívesen írok, de oly rég láttam a Szocializmust, hogy már alig emlékszem rá, néhány számot küldjenek belőle. A könyv kiadásával való törődését igen köszönöm, de egy ideig, amíg t.i. értelmét nem látom, nem gondolok a kiadására. Ma még vétek ilyesmit publikálni. A felaprítás gondolatával se tudnék megbékülni. Ami a hazai kiadókhoz való viszonyomat illeti, valóban bizalmatlan stb. vagyok, de nem „indokolatlanul”! Sőt, nagyon is tapasztalatból. Nagy részük semmivel se különb a zsebmetszőnél, vagy útonálló zsiványnál. Sőt, erre is azt mondom: sőt! Hát igen, az események nagyok, de hogy a következményük is az lesz-e, vagyis lényegesen változik-e az emberiség, — ebben jogosult a kételkedés. Márpedig enélkül mi értelme van mindennek? Ma akartam írni Táboréknak is, de el kellett mennem hazulról, s most már későn van. Tehát majd holnap. Szívből üdvözli Fülep Lajos P. S.: a tört. mat.-hoz: csak a módszeres gondolkodást tartom gondolkodásnak, de módszerekben nem hiszek, különösen azokban, amikkel minden zárat olyan könnyen ki lehet nyitni.” SZABÖ LAJOS (Szabó Lajos levele Fülep Lajoshoz; Budapest, 1947. május 18.) „Igen tisztelt Professzor Ür! Megpróbálok a professzor úr által elmondottakra röviden és ideiglenesen válaszolni. Bélával8 sokat beszélgettünk a kérdésekről, s most is, mint annyi fontos alkalomkor kiderült, hogy elvileg teljesen azonosan látjuk a problémákat, 946
