Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Mándy Stefánia: Mértéktan és szivárványtanítás (Az esztétikum Szabó Lajos prizmatikájában) (tanulmány)
eddigiektől különböző tézist. Ezek közül az egyik legfontosabb: az igazán nagy alkotásokban a tökéletes és a tökéletlen elemek egymással szemben állnak, s így az egész mű az abszolút tökéletessel küzdve, a szemlélőben már az abszolút tökéletes győzelmének intenzitását kelti. — A zeisingi szépségfogalomnak három kritériuma: végtelenség, egység, harmónia. A mű végtelenségét az adja meg, hogy felülete végtelenül sok pontra bontható. Körvonalainak nincs kezdő- és végpontja. Egysége az egy pontra irányuló koncentráció. Ez a magva, a középpont. A külső végtelenségének és a belső egységnek ellentétét a harmónia oldja fel. Aszerint, hogy a harmónia a sokféleségben vagy az egységben, avagy mindakettőben egyformán rejlik-e, három fokozatát különböztethetjük meg: 1) az egyes részeknek egységgé való sorakozása: szigorú szabadság 2) a szigorú egységnek sokféleséggé való formálása: proporcionáltság 3) az egységgé csoportosított sokféleségnek és sokfélévé képzett egységnek tökéletes egybehangzása: a kifejezés, a legmagasabbrendű harmónia. Így érkezünk vissza a püthagoreus alapokhoz. Szabó Lajosnál az ősi görög harmóniatan ötvöződik az általa centrumba állított biblikus esztétikával. Ennek egyik alapmeghatározója: örökkévalóság és idő emberi feszültség-viszonylatainak megjelenítése. Ebben az értelemben olvassuk a következő jellegzetes összefüggéssorokat: „Ábrázolni — képezni, jelezni, szólni ábrázolni — jelezni, megjeleníteni jelenlét — idézés-megidézés Jelenlét — Örökkévalóság Művészi jelenlét — a szellem mindenütt jelenvalósága — a szellem áthatása és áthatolhatatlansága. Ábrázolás — megjelenítés — hatás — — jelenség — valóság-különbözés — — részesedés/részesülés — tér!------Tér üresen (Renaissance)------Tér telítetten (Pleroma)------Tér: formák (végtelen) telített áthatása!” „ A forma produktivitása. Miért van az, hogy a komoly művészek nagy része is csak a forma-problémákat tudja komolyan venni? Alakítás és kutatás relativitása.” „A forma mint mondanivaló (tárgy, téma, tartalom, tendencia, irányzat, közölnivaló!) A forma elemzése az élet alany-tárgyi feszültségében! Forma: egység és gazdagság kölcsönös feltételezettsége! Ember az embernek maximális formagazdagság! (Esztétikai humanizmus!) Az emberfölöttire: »Ne csinálj magadnak faragott képet!« És végül a fizio- gnómiai ismeretre alkalmazása a tanításnak, hogy »aki életét nem veszti el, az soha vissza nem nyerheti!«” Itt azután mind nyilvánvalóbb lesz, hogy a biblikus esztétikát spontán áthatja Zeising aránytana, a maga püthagoreus alapkarakterével. Ez az aránytan ugyanis a természetes emberi mértékből indul ki, és az emberi test körbe illesztett ábrájával szemlélteti humánum és kozmosz eleve adott öSszefüggé901
