Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9-10. szám - Kunszt György: Szabó Lajos szemináriumai (esszé)

éve folytatott többrésztvevős diskurzusok fenntartására egyre kevésbé volt mód, s végül — 1948 végén — abbamaradtak.

Említettem azt is, hogy a matematikai előadások és viták végén Szabó Lajos egy logikai-matematikai tanulmány vázlatát ismertette, de akkor még nem kezdeményezte ennek tényleges megírását. Az összejövetelek abbamaradásá- val azonban megváltozott a helyzet, s ebben — 1949 végén — feltette nekem a kérdést, hogy nem vállalkoznék-e a tanulmány megírására. Ügy látta, hogy körünknek a hazai és nyugati tudományos közvélemény adresszálásával kell kilépnie a környezeti okok (elsősorban a zsdánovi kultúrpolitika) miatt előrelátható izolálódásból, s erre a célra a halmazelméletkritika és a nyelvmatézis gondolatköre a legalkalmasabb. Én nagy lelkesedéssel vállakoztam a megírásra, a feladat nagysága azonban rögtön kínzó szorongást váltott ki belőlem. Megnyugtatott, hogy minden problémámban a segítségemre lesz.

A tanulmány Szabó Lajos által 1947 őszén kidolgozott vázlata a következő három fő fejezetet irányozta elő:

„ I. Grundlagenforschung, forráskutatás, axiomatika;

II. Reflexiók az utolsó 50 év halmazelméleti és axiomatikus vitáira;

III. Tudománytörténet, tudománykrízis és tudományelmélet a tudományosság fokán.”

Saját tárgyi ismereteimet a II. jelű fejezet témakörében éreztem a legkevésbé kielégítőnek, s elsősorban ebben kezdtem elég nagy léptékűnek tervezett előkészítő stúdiumba. Adolf Fraenkel: Einleitung in die Mengenlehre című könyvét Szabó Lajos is, Kotányi Attila is, én is használtuk a matematikai szeminárium időszakában, s erre most is alapvetően támaszkodtam. Hozzájutottam azonban Louis A. Kattsoff 1948-ban az Iowa State College Press által Ames, Iowa-ban kiadott A Philosophy of Mathematics című monográfiájához, amely mind a mai napig az egyik legjobb és legrészletesebb ismertetése a Vázlat II. fejezetének címében jelzett vitáknak. Kattsoff 48-as könyve természetesen még nem tartalmazhatta Willard V. Quine döntő fontosságú, később publikált vonatkozó munkáit, belértve ebbe azt a hangsúlyt, amit Quine Neumann János idevágó felfogásának adott; a publikálás évéig terjedő időszakot illetően azonban Kattsoff szinte teljeskörű volt, visszanyúlva egészen Bolzano Paradoxien des Unendlichen című, 1851-ben megjelent művéig.

Megkezdtem a munkát, s hetente konzultáltam Szabó Lajossal, összefoglaltam, amit találtam, kérdéseket tettem fel, ő válaszolt, s beszélt munkájának legfrissebb problémáiról, eredményeiről. Ebben az időben rendkívül erősen foglalkoztatták az újszövetségi szentírás keletkezésére vonatkozó vallástörténeti kutatások, a kapcsolódó spekulációk, s a később a katolikus teológiában is tért hódító Isten ki-léte probléma. Ezek annyira mozgósították a gondolkodását, hogy időről-időre elég nehéz volt visszakanyarodni a tanulmány megírásának technikaibb kérdéseihez.

Egy idő után úgy éreztem, hogy bele kell vágnom kísérleti megfogalmazásokba, s ezeket megmutattam neki. Első próbáimra azzal reagált, hogy túlságosan komolyan veszem a halmazelméleti és a kapcsolódó axiomatikai viták matematikafilozófiai irodalmát, s egy akkori naplóm szerint hangsúlyozta, hogy „minden mozzanatban az identifikáció problémájához kell relativálni! Az identifikáció problémája: hogyan lehetséges azonosulás ember és ember között? Ezzel a matematika forrásainál vagyunk: szavak latolgatása.”

881