Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9-10. szám - Kunszt György: Szabó Lajos szemináriumai (esszé)

na. Amíg ez a szoros kapcsolat létre nem jön, addig illuzórikus és ideologikus marad minden opció.”

Hangsúlyozta, hogy saját biblicista opciója az ó- és az újszövetségre egyaránt vonatkozik vagyis biblicista opciója krisztiánus opció. Továbbmenően kijelentette, hogy „ha tudatában vagyunk az ebneri elgondolás antiklerikális jellegének, akkor az egész felfogást katolikusnak nevezhetjük.” A világnézeti világhelyzet gazdagságára utalva az egyik oldalra a „krisztiánus-katolikus felfogás”-^ helyezte, a másik oldalra pedig a „nihilizmus, materializmus, klerika- lizmus, eklekticizmus és neutralizmus különböző változatait”, majd címadási fejtegetéseit azzal a „címszerű összefoglalás”-sál zárta, hogy „krisztianizmus és antikrisztianizmus a végső kettősség, amelyen lemérhető a világnézeti kísérletek gazdagsága, vagy krisztianizmus és mammonizmus ellentéte.”

Ez után a címadási bevezetés után kezdett hozzá értékelméletének kifejtéséhez. Abból indult ki, hogy a közgazdaságtani problémák alig áttekinthető sokrétűségének tisztázására az értékelés problémája a legalkalmasabb, mert azt lehet a legkönnyebben visszavezetni egy egyetemes humanizmus problémáira és feladataira. Az értékelés problémájának tisztázására viszont az értékelés egységének követelménye a legalkalmasabb. Az egységes értékelés mindenféle nyílt vagy burkolt tagadása, az értékeléssel szembeni semlegesség, közömbösség, gyávaság, vagy szkepticizmus, a kettős, vagy kettőnél több értékelés dualisztikus, illetve pluralisztikus feltételezése — ezek lényeges belső összefüggéseinek tagadásával — értékek negativista tagadása, a matézis-ellenesség — mindezek nem mások, mint a mammon alapvető lehetőségei; az értékelmélet és analízis lehetőségének tagadása ugyanis minden értéktöbbletelméletet, minden kizsákmányolás-, minden parazitizmuselméletet megfogalmazhatatlanná tesz. Az egységes, a konkrét, az élet egész gazdagságát magában foglaló értékelés a_ szellemi értékelés. A közgazdasági elméletek összességét lehet jellemezni azzal, hogy az erre irányuló konkrét erőfeszítést kerülik és tagadják, s minden szűkebb vagy tágabb értelemben vett közgazdaságtani probléma, krízis vagy kríziselmélet ebben a tagadásban válik érthetővé. Minden közgazdasági értékelmélet a konkrét szellemi erőfeszítés elvi és egzisztenciális tagadásából indul ki, vagyis a valóság eleve való és tisztán egyértelmű letagadásából. Az uralkodó értékelméleteknek ezt a közös mammonisztikus tendenciáját képszerűen úgy is lehet formulázni, hogy ez a „Herrschaft der Minderwertigen”, a csökkentett- értéküség uralma és ennek a csökkentett-értékűségnek a glorifikálása. Ez a különféle mammonisztikus társadalmaknak — a hazugság, erőszak és kizsákmányolás társadalmainak — a karakterisztikuma.

Szabó Lajos értékelméleti szemináriumának legmegdöbbentőbben eredeti fordulata az volt, hogy Anselmus koraközépkori istenbizonyításának (a filozófiában ontológiai istenbizonyítéknak nevezett gondolatmenetnek) az alapidentitását szembeállítva összekapcsolta Dosztojevszkij Karamazov Ivánjának szenvedélyesen érvelő istentagadásával, s ennek a polaritásnak a terében tárgyalta a biblikus, lelkiismereti értelemben vett bűn, a modern, kriminalisztikai értelemben vett bűnözés és az eredeti, a természetes, a valódi, a szellemi értékeket tagadó gazdasági értékelésnek a problémáját. Az anselmusi alapidentitást lét és érték, létezés és értékelés azonosításaként definiálta, Karamazov Iván felfogását pedig az anselmusi gondolat elleni legőszintébb és legradikálisabb tiltakozásként. Lét és érték relációjának, a kriminalisztikai értelemben vett bűnözésnek és a gazdasági értékelésnek belső kapcsolatát elemezve arra a — saját megfo869