Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Kunszt György: Szabó Lajos szemináriumai (esszé)
Stefánia, Veszelszky Béla, Bálint Endre, Jakovits József, Vajda Júlia, Huszár Magda, Antalffy Mária, Bíró Gábor, Bíró Endre, Gedő Ilka, Surányi János, Hoszpodár Zsuzsa, Neukum Lea; néhányan a legfiatalabbak közül hallgattunk és jegyzeteltünk. Saját belső fejlődéséből adódó mozgalmi elképzeléseinek érlelődése mellett konkrétan talán a mi eltökélt figyelmünk és jegyzetelő szorgalmunk indíthatta Szabó Lajost arra, hogy 1946 őszén üzent néhány fiatalnak: pszichológiai szemináriumot indítana számunkra. Azt hiszem, minden megkérdezett örömmel vállalkozott, s 1946. szeptember 13-án Szabó Lajos egy tucat fiatal jelenlétében Táborék lakásán megkezdte előadásait. A legtöbb résztvevő jegyzetelt, Kotányi Attila és én azonban többre vállalkoztunk: kettőnk kézírásos feljegyzéseire támaszkodva minden találkozó után megkíséreltük rekonstruálni a hallottakat, s az eredményt Kotányi Attila rögtön le is gépelte. Ilyen módon két év alatt, mintegy 100 naptári alkalomhoz tartozóan, közel 300 sűrűn gépelt oldalnyi jegyzet gyűlt össze, s a pszichológiai szemináriummal kezdett előadások és viták sorozatáról ma elsősorban ennek a dokumentumnak (Kotányi Attila és Kunszt György: Feljegyzések Szabó Lajos szemináriumairól. 1946—1948. Kézirat) a segítségével lehet képet alkotni. Két héttel a pszichológiai szeminárium megkezdése után Szabó Lajos második témakört is nyitott, amely a Közgazdaságtan címszóval vonult be a jegyzeteinkbe. Ez a témakör ebben az időben erősen előtérbe került Szabó Lajos, Tábor Béla és Hamvas Béla csütörtökönként folyó megbeszélésein, s a pszichológiai után megkezdett Közgazdaságtani szeminárium résztvevői köre úgy adódott, hogy a pszichológiai szeminárium fiataljai 1946. november 28-ától részt vehettek a „csütörtöki” megbeszéléseken, ezek pedig koncentrálódtak a közgazdaságtani súlypontú problémakör néhány döntő kérdésének feldolgozására. A pszichológiai és a közgazdasági szeminárium 1946 november végétől párhuzamosan folyt 1947 február végéig, amikor jegyzeteink szerint lezárult a pszichológiai előadás- és konzultáció-sorozat. A közgazdaságtani kiindulópontú sorozat folytatódott, s valamikor 1947 áprilisában zárult le. Ezt követően változott a téma, de változott a színhely is, mert a találkozókra ezután Kotá- nyiék lakásán került sor, egészen 1948 közepéig, amikor Szabó Lajos szemináriumi jellegű aktivitása lezárult. Az 1947 májusával kezdődő hosszabbik szakaszból Szabó Lajos maga — a „pszichológiai” és a „közgazdaságtani” megnevezéshez hasonló módon — csak a lényegileg 1947 szeptember közepe és november közepe között exponált kérdéskört jelölte egyetlen diszciplína nevével; ezt a kérdéskört matematikainak, vagy szűkebben: halmazelméletinek nevezte, s ennek keretében fejtette ki saját matematikai koncepcióját, amelyet ,,nyelvmatézis”-nek nevezett el. A matematikai kérdéskört megelőző és az azt követő megbeszéléseknek Szabó Lajos nem adott nevet, s ezek diszciplinárisán olyan sokrétűek voltak, hogy címszerű összefoglalásuk rendkívül nehéz. Első közelítésszerű tájékoztatáshoz mégis szükségesnek ítélhető valamilyen névadás, ez azonban — a dolog természetéből származóan — csak vitatható egyszerűsítés lehet. Egy 1985 ősze és 1986 tavasza között Szabó Lajos szemináriumairól szűk körben tartott előadássorozatomban a matematikait megelőző és az azt követő szakasznak is adtam címet, s az akkori címadást felhasználva jelen tanulmány a szemináriumok teljes anyagáról a következő bontásban igyekszik áttekintést nyújtani: 1. Pszichológia 2. Közgazdaságtan 3. Egzisztencializmus és indiai hagyomány 863
