Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Tábor Béla: Szabó Lajosról (esszé)
fosztó előfeltevések, minden, ami a tapasztalást közvetetté teszi, ami a tapasztaló és a tapasztalat közé ékelődik. Mert ugyanúgy, ahogy a nem-szabad akarat nem akarat, a nem közvetlen tapasztalat nem tapasztalat. A nem-szabad akarat önkény, erőszak, akarattá deklarált tehetetlenségi erő, a nem közvetlen tapasztalat pedig tapasztalattá deklarált előítélet, segédkonstrukció, hamis evidencia. De csak a közvetlen tapasztalás közvetít szubjektivitás és növekvő lélek között. A radikalizmus a növekvő lélek felé törekvő szubjektivitás önigenlése. S mint ahogy az értelem-igenlő szakrális szellem csak az egyetlen misztérium kisugárzását ismeri el, úgy a szubjektivitás radikalizmusa csak a minden előfeltevést felfejtő növekvő lélek egyetlen elő-feltevését. 4. A növekvő léleknek ellentéte is van: a zsugorodó lélek. Szabó Lajosnak erre nem volt külön emblémája, de volt a lélek-zsugorítóra. Ügy nevezte: mammon. A mammon összefoglaló jelképe mindannak, ami a középszerűség uralmában és így az érték-különbségek semlegesítésében érdekelt. Ez az érdekeltsége teszi lélek-zsugorítóvá. A középszerűség eufemisztikus kifejezés a nagyság és a növekedés végleges és végzetes hiányára: ha valakire azt mondjuk, hogy középszerű, nem azt akarjuk hangsúlyozni vele, hogy nem kisebb a közepesnél, hanem azt, hogy képtelen a közepesnél nagyobbra nőni. Hogy a mammon mint a középszerűség képviselője lélek-zsugorító, az embléma nyelvét lefordítva azt jelenti: a növekedésre képtelen lélek természeténél fogva lélekzsugorító is. Szabó Lajos, aki a növekedésben élte át az élet igazi értelmét, ezért igyekezett ösztönösen távol tartani magától mindenkit, akiről úgy látta, hogy képtelen a növekedésre. Mi a mammon ellentéte? Mivel a mammon lélek-zsugorító, ellentéte az, ami előmozdítja a lélek növekedését: a lélek-növelő, a lélek-tágító. S mivel a mammon a középszerűség uralmában és az érték-különbségek semlegesítésében érdekelt, ellentéte a minél magasabb értéket előnyben részesítő energikus értékelés. Ez az értékelés a szellem jelenléte a növekvő lélekben. Hogy a szellem értékelés, már Szabó Lajos prizmatikus felfogásából következik. „A prizmatikus kutatás — mondja — a »szellem« szó széttaposottságával és elmosódottságával szemben a szép, jó és igaz belső örvénymozgását tárja fel. A szellem e három motívum egysége, mozgása, energiája.” Mivel ez a három motívum a három alapérték, a gyógymód, amit a prizmatika a „szellem” szó széttaposottsága és elmosódottsága ellen ajánl, végső fokon a szellem egységes és energikus értékelő mozgásként való értelmezése. A szellem nem más, mint a növekvő lélek, hanem maga a növekvő lélek az értékelés hangsúlyával, a növekvő lélek értékelő mozzanata. Vagy másképp: a szellem a növekvő lélek az értékelés pillanatában. A pillanat nem az idő atomja, hanem az időben-lét ellenmozdulata: a jelenlét intenzitása. Az időre az jellemző, hogy múlik, a pillanatra az, hogy van. Ez a van — amilyen mértékben van — kirekeszti magából az időt. Hogy a szellem a növekvő lélek az értékelés pillanatában, azt jelenti, hogy az értékelés a szellem legnagyobb intenzitású jelenléte a növekvő lélekben. Értékelni egyrészt annyit jelent, mint értékeket értékekként felismerni és elismerni, másrészt mint ugyanebben az aktusban értékeket összehasonlítani: 839
