Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9-10. szám - Szabó Lajos: Szemináriumi szövegek

Sz. L: Az ó- és újtestamentumot együtt különbözteti meg az összes többitől: a személyes Istenség, a szó jelentősége, a történelmiség megjelenése (a konkréció egy magasabb foka), mitikus monumentalitás, a „népek és sorsok” (Jezsaiás) barokk monumentalitása, rafinált, barokk etika (Nietzsche), nem önálló etika (evvel negative rokon Buddha és Kant).

H. B: A próféták etikusak, evvel szemben Krisztust mágikus jelenségnek látták, akiben mágia és etosz egy. Mereskovszkij: Az evangéliumok nem csodákról beszélnek, hanem jelekről. Krisztus tiltakozik a csodatevés-követelés ellen.

Sz. L: Mitikus monumentalitásban, Mózesben mágia és etosz egy (tízparancsolat). A próféták a depraválódott mágiát robbantották, s a végső egység az evangélium, a törvény betöltése.

H. B.: Egyetlen szó sincs az evangéliumban, amit előbb máshol ne lehetne megtalálni. Tárgyi, történeti alapon: eklektikus. De van benne valami, amit máshol sehol sem találni; ez viszont megfoghatatlan, szóban ki nem fejezhető, s ez Krisztus. Az evangélium eredetien humánus. A kereszténység törés: Ádám előtti állapot. Az ószövetségnek a tradícióban nincs megkülönböztetett helye. Az ótestamentum egyenrangú a kínaiakkal, hindukkal stb ... de döntően eltér az új testamentumtól. „Anima naturaliter Christiana”.

K. Gy: Az ószövetséget a tradícióktól megkülönbözteti ,hogy benne történelmi konkréció a megváltáshit, — vagyis, hogy elővételezése annak a törésnek, amit a kereszténység az egész tradícióval szemben jelent.

Sz. L: Magam felé forduló szkepszis: jelen volt-e a megváltáskoncepció a prófétai, tisztán etikus kor előtt is? Az alany-tárgy problémához:

A megismerés tárgyával szembeni problémát már az elején be kell vallani. Az első nagybetűben benne legyen a megfoghatatlan. Ne külön egy lehetetlenség.

Megismerő aktivitásunk szubjektivitása a maya-szerűség forrása. A személyes, szubjektív Atman-gondolat kapcsolatos az emlékezés, a szemlélet és a fantázia részletes elemzéseivel. Ez a világ és megismerés maya-szerű torzítása. Mennyiben fantáziatorzított a világmegismerésünk? Ha ezt a torzítást előtérben tartjuk, akkor a maya-gondolat világos lesz. A maya a torzítás, a minden tapasztalatot és kontrollt meghamisító ördög.

Mach egyetemes szkepszise: a légköri fénytöréstől semmit nem látok eredeti formájában! De megnyugszik abban, hogy ismerve a fénytörés törvényeit, meg lehet határozni az eredeti képet. Ha eleve számolok a fénytöréssel, ha ismerem a szélrózsa minden irányában, akkor egzaktul látok. Ott kezdődik a kutatás, ha minden irányban érzem ezt az egyetemes fénytörést és ha ki akarom ismerni a torzítást.

Az Atman-gondolat értelmében mindennek megvan a maga szubjektív reagálási módja. A radikális szubjektivizmus törvényszerű. Minden mozzanat szubjektív reagálási módja az ő jellemzője; ha ezt a reagálást ismerem, akkor ismerem őt. A valódi szubjektivizmus nem impresszionisztikus. Két döntő analízis :

I. alany-tárgy analízis (tárgy és személy korrelativ, mint sötét és világos; nincs alanytól független tárgy: pánszubjektivizmus);

2. Ebner: A szubjektivitás nem alany-tárgy dualizmus. Ez a desperált dualizmus Én-Te-Szó trinitásba bomlik és ezen a barokká fokozott szubjektivitáson látszik a tényleges szerkezet. — Ember-ember, Isten-Ember, ember önmagához való kapcsolata és egysége a szóban.

828