Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9-10. szám - Szabó Lajos: Szemináriumi szövegek

Minden misztérium elértéktelenedik, ha az egyetlen misztériummal való kapcsolatát letagadjuk (Pythagoras).

Hegel: „az én filozófiám a filozófia története.” Akkor ebben benne kell lennie az összes szkeptikus és nihilisztikus iránynak is.

Minden állításomban benne kell lennie ennek a teljesített hegeli követelménynek. Az első mondatomban legyen benne reális nihilizmusom, kételkedésem, hitetlenségem, ne hátsó kapun engedjem be a gyengeséget, a kételkedést, sem pozitív vizsgálódó, sem negatív kételkedő formájában. Ha tartalmazza kijelentésem a misztériumszerű, szkeptikus, irracionális, életszerű labilitást, — akkor vagyunk racionálisak, szemben az uralkodó felfogással.

Mit nevezünk misztériumnak? Ezt a kimondott és kiképzett feszültséget. — Baader: A kinyilatkoztatással, megvilágosodással okkultáció, elsötétedés jár együtt. — Tábor: A kinyilatkoztatás trauma-szerű.

A beszéd értelmi feltételei

1. megállapítani, hogy mit akarunk állítani (expozíció);

2. megállapítani, hogy milyen módszerekkel akarunk igazolni (igazolás);

3. megállapítani, hogy hogyan alkalmazzuk az igazolt állítást.

Ha egy állítással kapcsolatban e három pont feltételei tisztázottak, ha nincs eleve ellentmondás a három pontra metszett állításon belül, akkor az már pozitivista szempontból is állítás. Amíg ez nem történt meg, addig senki nem mondott egy szót sem! (Az állításban benne kell lennie az igazolásnak és az alkalmazásnak.)

A szkepszis tekintélyébe és méltóságába burkolt — ma aktuális — magatartást a szkepszis legzseniálisabb formáival kell összevetnünk. A mai pszeu- doszkepszis tagadó és agresszív. Ezzel szemben áll Montaigne és Pyrrhon szkepszise. Montaigne: „Tudok én valamit?” Ez a végső egzisztenciális következménye egy szkeptikus magatartásnak.

Ugyanakkor ma szkepszisnek nevezi magát egy olyan felfogás, amely döntő kérdésekben egyetemes ítéletek sorozatát mondja ki és alapja a létfeltételek tagadása.

A tényleges szkepszisre van szükségünk. A pozitív szkepszis lerombolja a dogmatizmust. Ez a vonása az aktuális szkepszisnek nincsen meg. Róma szólott és az ügy be van fejezve: ezt érzik szkepszisnek. Pyrrhon kérdéseinek ellenben nincsen szüksége erre a pátoszra:

1. Mit tudhatunk? 2. Mit tehetünk? 3. Mit remélhetünk?

Gorgias nihilizmusa: 1. Semmi sem létezik.

2. Ha létezne, sem tudhatnám.

3. Ha tudhatnám, akkor sem közölhetném.

... ez a három pont negatív filmen leírja az egész misztériumot. Ez nem agita- torikus szkepszis. Ez az egyetlen misztérium negatív szerkezete. Ha megpróbálunk Gorgias kérdésére harmonikusan (axiomatikus szigorúsággal; hiány, ellentmondás és ismétlés nélkül) megfelelni, akkor elmondottuk azt, amit el akartunk mondani. Ez a három kérdés nem hagy mellékkérdésekben megrekedni; kihozza belőlünk azt a szintet, amire vágyunk, hogy rajta önmagunkat önmagunkkal azonosítsuk.

Ezeknek a kérdéseknek a legrendszeresebb tárgyalása Shankaránál. Ö

826