Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9-10. szám - Szabó Lajos: Biblia és romantika

fogás, de nemcsak offenzív-prepotens formájában, hanem abban a szerényebb variációban is, amely szerint az élet és a javak gazdaságcentrikus értékelése az egyik jogosult értékelés a többi jogosult értékelés mellett. Ahogy mondani szokták: szempont kérdése! Nem! Mert egyenlőképpen jogosult szempontoknak és értékeléseknek csak olyanok ismerhetők el, amelyek egymásnak az értékelését nem zárják ki. (Lásd még a demokrácia és logisztika rokonszerkezetű problémáit.) Ha elismertük a gazdaságcentrikus értékelés egyenjogúságát más értékelésekkel — ezzel már abszolút fölényét ismertük el, mert rombolni köny- nyebb, mint építeni, mert a nem-építés már rombolást jelent, mert a gazdaságcentrikus értékelés éppen minden értékelésnek a denaturálását és korrumpálását jelenti. (Ez nem jelenti a gazdaságcentrikus értékelés teljes elvetését, csak természetének és szerepének felismerését, mint a legkomplexebb és leghatékonyabb negatív előjelű értékelést.)

A termelés és munka kategóriáinak teljes eldologiasítása ebből az értékelésből adódik, ezért lehetséges alig eldönthető vita a közgazdaságtanban arról, hogy a termelés problémái a közgazdaságtanhoz tartoznak vagy sem, innen az érték- és tőke-fogalom kísérteties megfoghatatlansága, a tetszés szerint szaporítható javak fogalma és a csökkenő földhozadék betűje és szelleme.

A közgazdaságtani eldologiasodott fogalomalkotásnak mindezen megoldhatatlan problémái természetszerűen újra feloldódnak és kivizsgálhatóvá válnak, amint vissza tudjuk kapcsolni őket humanista, emberi-szubjektív, szellemi gyökereikhez.

A közgazdaságtani teóriák ugyanis, akár a tőke vagy a munka vagy a termelés fogalmáról legyen szó, akár a csökkenő földhozadék törvényéről, minden magyarázatukban, elmefuttatásukban és törvénykísérletükben, minden változatosságuk dacára közösek abban, hogy a megfelelő valóságmozzanat szerkezetéből kicenzúrázzák a konkrét szellemi erőfeszítés karakterisztikus vonásait !

(Konkrétabb vonatkozásban a probléma nem választható el a marxizmus, a két világháború előtti liberalizmus, az államkapitalizmus — a mammonizmus bírálatától.)

A tehetségek nemzeti és nemzetközi szelekciója a több-termelés, a kiterjesztett reprodukció egyik alapproblémája.

Egyetemesen elfogadható és elfogadott normák parancsoló szüksége. Ezeket a normákat a szellem nyújtja.

Ezért a szellemi sopánkodás bírálata. A szellem nem sopánkodhat el-nem- ismertségén.

Az elismerést a szellem adja.

Ha mégis felmerül szellemi oldalról az elismertetés nosztalgiája, akkor a szellemben magában van a hiba.

Akkor a szellem „belpolitikai” problémái okozzák „külpolitikai” tehetetlenségét. A szellemi realitások anarchiája, a szellem el-nem-ismertsége a szellemi élet önkormányzati körein belül. (Lásd a romantikus alkotók és gondolkodók kölcsönös el-nem-ismertségét térben és időben! És itt a szűkebb értelemben vett romantikusokon túl nemcsak Hegel és Schelling szellemi tulajdonjog iránti ókori érzéketlenségére gondolunk, hanem arra, hogy még Hamann is tiltakozott Böhme hatása ellen, és hogy Baader számára miért volt lehetetlen Hamann asszimilációja?)

805