Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9-10. szám - Szabó Lajos: Biblia és romantika

„Hallottátok, hogy én azt mondtam nektek: Elmegyek és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához, mert az én Atyám nagyobb nálamnál.” (Ján. ev. 14.28.)

A biblia után hitközösségek, egyházak és dogmák tájékozódásunk lehetőségei. Igent kell mondanunk. És konkrétan ez mégis lehetetlen! Négyféle keresztmetszete ennek a lehetetlenségnek:

1. ) hitközösségek, egyházak és dogmák szakadása;

2. ) egyesülésük is, küzdelmük is belső ellentmondásaikon bukik meg!

3. ) a dogmák és vallomások nyelvének mai inflatorikus leértékeltsége mellett kevésre kötelez bármilyen opció! A szavak súlya abszolúte csökkent;

4. ) ha a dogmák megformulázására gondolunk — a megformulázás ama

kor döntő szavaival történt. Végső fogalmak, végső szavak játszottak közre: „egyneműség”, „hasonlóság”, „egyenlőség”, „azonosság”, „ellentmondás”, „bizonyítás”, „hit”, „lényeg”, „személyiség”, — — — ; mindezek a szavak megváltoztak a számunkra, felbonthatókká lettek. A dogmák el-nem-fogadása egykor, végső hitbeli vonatkozásain túl az értelem egész ókori kultúrájának megtagadását jelentette! Mai elfogadása viszont — az egész problémakör megoldási kísérlete nélkül —: barokk játék fellazult szellemi életünk önkényes és lehetséges hipotéziseivel, ami semmire nem kötelez.

Hitközösségek, egyházak és dogmák: így is és ma is kiszakíthatatlan és igno- rálhatatlan alkotó-mozzanatai az emberiség fajokat, népeket, kontinenseket és kultúrákat formáló szellemi életének. A kérdés nyílt: az igenlés és tagadás egyként megdönthetetlen, így ez az ellentmondás korunk szilárd centrumává vált és ezért kapcsolódási pontjává fog válni megütköző világfelfogásoknak.

Vallás és etika összefüggése az a másik kör, ahol világfelfogások, végső értékelések és életformák összemérhetőkké fognak válni!

Mert ateizmus, antiteizmus és nihilizmus mint romboló erők sem létezhetnek etika nélkül! (Ezért is döntően fontos a marxi és nietzschei etika kibontása csak-korszerű béklyóikból!)

Mert a vallás az etika egészével, eredetével és forrásával azonos! A megújuló étosz az a realitás, mely minden vallást, álvallást és vallásellenességet színvallásra fog kényszeríteni!

Ami Baader szerint a szellem alapfunkciója, a lelkiismeret: az élő vallás és teremtő etika közös pontja! Persze nem a saját forrásait megtagadó moralizáló lelkiismeret, hanem az, amelyikről Ady is tud („Ádám, hol vagy?”, „Illés szekerén”, „Emlékezés egy nyár-éjszakára”, „Szeretném, ha szeretnének”). Az emberi szellem alapfunkciójáról van szó akár Kierkegaard, akár Nietzsche „intellektuális lelkiismereténél,” és ehhez közeledünk, ha líráról van szó. Minden alkotás legbensőbb indítása, az emberi lélek legősibb mozdulása (Fülep Lajos), ahol zene, líra és ima még nem váltak széjjel! A lelkiismeret így: teremtő vágy és lírai igény.

Az etika a lelkiismeretben válik személyi realitássá, anélkül, hogy önkényesen szolipszisztikussá lenne.

Innen válik megválaszolhatóvá aztán az abszolút és relatív etika kérdése. Relatív etikát élet és logika nem tűrnek meg: minden relativisztikus etika öncsaláson, képmutatáson, élet- és gondolkodáslustaságon alapszik.

802