Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 9-10. szám - Szabó Lajos: Gondolatok Justus Pál könyvéből és könyvéről

leti és gyakorlati társadalomkritikai tevékenységüket éppen úgy „a” szociológia kritikájának fogták fel, mint ahogy Marx Károly a kapitalista árutermelő-társadalom elemzését adalékoknak tekintette „a” közgazdaságtan kritikájához, s a hegeli abszolút idealizmus kritikájában elvben megtörténtnek találta „a” filozófia kritikáját.

A teoretikus alaptudomány igényével fellépő eszmefuttatások módszereikben, anyagukban és eredményeikben annyira anarchikusak, ellentmondók és összefüggéstelenek, hogy különbségeiket és ellentéteiket nem lehet még négy vagy öt egymást kizáróan ellentmondó felfogásra sem redukálni.

A teológiára és filozófiára, ahol a felületen rokon jelenségek mutatkoznak, nem hivatkozhat Justus Pál. A teológiában sok az ellentmondás, de azt senki sem állítja, hogy a Talmud, a tomizmus, a buddhizmus stb. egyetlen, legalább elvben meglévő tudománynak organikus részei. Még ott sem, ahol a teológiának pusztán-emberi feladatát hangsúlyozzák.

S a filozófiáról éppen a modern vallásos életnek olyan ellentétes irányú kritikusai, mint a XIX. században Marx és Kierkegaard, a XX. században pedig az ős-eretnek Schmitt Jenő és a katolikus Ebner Ferdinánd mutatták ki egyértelműen, hogy mint „szigorú tudomány”, mint szaktudomány elvileg lehetetlen.

Justus Pál értékes és bátor könyvével még sok ponton vitába kellene száll- nunk, marxista és nem-marxista szempontokból egyaránt. Legfőképp azért, mert nem tartotta a fasizmus vizsgálatánál is sürgősebb égető problémának magának a történelmi materialista és dialektikus módszernek, s ezzel szerves kapcsolatban az egész kapitalista fejlődésnek kritikai elsajátítását, ami lehetővé tette volna, hogy a modern fasizmus és reakció jelentőségét tisztázni kívánó elemzései teoretikusan produktívak és gyakorlatilag hatékonyak legyenek.

Justus Pál könyvének jelentőségét éppen abban látjuk, hogy megmutatta, hogy éppen a legsürgősebb gyakorlati lépést nem tudjuk megtalálni, ha a teóriának mint egyetemes gyakorlatnak a problémáit akár csak ideiglenesen is a tartalékba szorítottuk. Ha te egy napra hagysz el engem, én elhagylak tíz napra. Ilyen bosszúálló a tiszta gyakorlat. Lenini terminológiával: az utolsó láncszem megtalálása lehetetlen a dialektikus elemzés korszerűen aktuális teljes lélekjelenléte nélkül.

Amire szükség van, az az egésznek pontról pontra való újbóli felfejtése. Mégis örömmel üdvözöljük Justus Pál könyvét, mert szélesebb nyilvánosság előtt újból felhívta a figyelmet arra, hogy a szocializmus válaszút előtt áll, ha erre a jelentőségére a könyv olvasói csak későbben fognak is rádöbbenni.

800