Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Szabó Lajos: Megjegyzések a marxizmus kritikájához
nem vállalkoztak a fasiszta, hitlerista, kemalista mozgalmak történelmi és aktuális megértésére; nem vállalkoztak a felmerült új szempontok, ismeretek és tudományos módszerek feldolgozására; nem a dialektikus gondolkodás előtörténetének kiásására; vagy annak megfejtésére, mint értelmezendő az elmélet és gyakorlat egységkövetelménye Marxnál; vagy arra, hogy azon gondolkozzanak: a megszűnendő filozófia chaosa miért reprodukálódott szegényesebben bár, de elevenen a marxi dogmatikán belül. Ilyen és rokon szempontok miatt tudomásul kell vennünk: a tudományos szocializmus koncepciója a marxizmussal (annak értékeivel és belső ellentmondásaival) forrott össze, és lényegében a marxisták feladták ezt a munkásság vágyaival oly mélyen összeforrott koncepciót! A munkásság öntudatának s emberi méltóságának emelésénél nagy szerepe volt a marxizmus vázolt mozzanatainak, s ha azok, akik tartják a közösséget a munkássággal, nem elég bátrak a munkásság figyelmeztetésére: nézzétek, ide jutott a tudományos szocializmus büszke épülete — akkor ezzel a tehetetlen ragaszkodással a fojtogató formalizmussá vált marxizmushoz a marxizmusnak ezt a pozitív eredményét is kockára teszik! (1936—38) Megjegyzések a marxizmus kritikájához A közérthetőség kedvéért hamis, félreérthető tézissel kell kezdenünk. így: a marxizmus a kapitalista társadalom legmélyebb leleplezése és legragyogóbb, legszenvedélyesebb apológiája. (Marxizmus alatt itt Marx élete művét értjük.) Két fogalom használata miatt hamis, félreérthető és teljesen illogikus az állítás; ez a két fogalom: a „kapitalizmus” és a „társadalom”. Mindkét fogalom oly szervesen függ össze a marxista szocializmussal, hogy a marxizmus kritikájában rájuk építeni a marxizmus újabb igazolása, újabb apológiája volna. Tehát mindkét fogalom használatát ideiglenesnek tekintjük, és precíz értelmet csak akkor fog nyerni állításunk, ha a két fogalom nem-marxista értelmét meg tudtuk adni. Az emberi együttélés módjairól és formáiról beszélni „társadalom” helyett jóval körülményesebb, de összehasonlíthatatlanul precízebb, és ezért addig is felváltva fogjuk őket használni. Ennek az alapbeállításnak megfelelően: a marxizmus kiinduláspontja, elvei, módszere vagy módszerei nem-egyértelműek, bevallhatatlanul ellentmondók, logikailag semmitmondók, amennyiben egy egésznek próbáljuk tekinteni. Márpedig a marxizmust a XIX. század emberi együttélése egyik leghatalmasabb belső és semmiképpen meg nem oldott, le nem győzött ellentmondásának művészi, félmorális és félvallásos kifejezéseként egy egésznek kell tekintenünk. Ami a marxizmusban a hegeli dialektika átmentéseként és „talpára állításaként” szerepel, az megközelítőleg úgy fejezhető ki: mielőtt a dialektikát a talpára állította volna, gyors és legalábbis félig eredményes kísérletet tett a lefejezésére. A történelmi materializmus koncepciója, a marxista munkásmoz795
