Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 8. szám - BIBÓ ISTVÁN EMLÉKEZETE - Szabó Miklós: A harmadik út - tegnap és ma (esszé)

szas években a magyarságot kelet-európai népnek nyilvánította. Később tanítványa, Németh László képviselte a gondolatot. A Bartha Miklós Társaság parasztromantikus, „magyar eszer” vezérkara: Fábián Dániel és József Attila ezt „turáni-szláv parasztállamként” a közép-kelet-európai térség paraszt kisnépei regionális közössége gondolataként fogalmazta meg. Mindez Kelet-Európa—Nyugat-Európa szembeállítás mindaddig, amíg a húszas évek, maga a NEP-időszak Szovjetuniója egy harmadik út modelljét kínálja: a gyáripar állami tulajdonban — a mezőgazdaság paraszti kis- tulajdonban vegyesgazdaság két rendszer közötti harmadik útjának modelljét. Erre épül akkor a „munkás-paraszt demokratikus diktatúra” a parlamenti jellegű átmeneti forma buharinista teóriája is. Amikor a Szovjetunióban lezajlik a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálása, a harmadik út magyarországi elképzelése is megváltozik. Most már nem Kelet-Európáról van szó, nem a tőkés nagyszervezeti és nagy- tulajdopú Nyugat és a vegyesgazdaságú Kelet szembenállásáról, hanem köztes alakzatról, amely a kistulajdon és a kisüzem formáját, mint másfajta „kultúrkört” szembeállítja mind a magántulajdonos, mind az állami tulajdonos nagy tulaj donnái és nagyüzemmel. Ekörül a gondolat körül szerveződik a köztes földrajzi zóna gondolata. Politikailag nem csupán ezek a harmadikutas koncepciók kötelezik el magukat mellette, de az inspiráció innen származik. Az irredenta gondolat is ide orientálódik azokban a körökben, amelyek nem feltétlenül a hivatalos politika érdekeltségében keresnek politikai megoldásokat. Ilyen jellegű gondolat a húszas évek végén Ottlik György „Űj Hungária” koncepciója és a második világháború előestéjén a Magyar Nemzet napilap táborának „Kárpát-Európa” eszméje. Rímel mindez a késői harmincas években a „két pogány közt egy hazáért” valahai gondolatára. A második világháború idején a „harmadik út” azt a politikai tábort jelenti a „kiugrási politika” terrénumán, amelyik sem a fasizmust, sem a bolsevizmust nem akarja.

A magyar harmadikutasság történetét nézve ez nem egyszerűen a romantikus kistulajdon fetisizálásának története. A magyar eszmetörténet 1945 előtt két nagy harmadikutas áramlatot ismer. Az első a polgári radikalizmus. Ez az eszmeáramlat Pikier Gyula tanításaiból kiindulva kezdetben Herbert Spencer szociológiai tanait szegezte szembe a történeti Magyarország közjogi historizmusával és a politikai katolicizmussal, majd rövid marxizáló perióduson átmenve (Jászi: A történelmi materializmus állambölcselete) a georgizmusnál kötött ki. A neoliberális beállítottságú polgári felfogás a szabadszocializmus álláspontján állt. A kapitalizmussal és államszocializmussal szemben a kistulajdonból akarta a szabad piac következetes érvényesítésével kialakítani azt a rendszert, amely a szocialista értékeket megvalósítja. A másik nagyjelentőségű harmadikutas koncepció a két háború között á népi irányzat volt. Legkövetkezetesebben Németh László „minőségforradalom” gondolata fejti ezt ki. Lényegében a húszas évek harmadikutas irányzatainak a szovjet NEP-politikára támaszkodása, szintetizálva a romantikus kultúrkritika eszméjével. A mennyiségi termeléssel előállított fogyasztási tömegcikkeket állami tulajdonban levő nagyüzemek gyártják, míg mindazt, ahol minőségi szempontok szerepet játszanak, kisüzemek termelik. A minőségtermelő szektor a kapitalizmus előtti kézművesség modellje szerint működik. A benne ügyködőket nem aj haszonelv vezérli, hanem a tevékenység által biztosított munkaöröm. A minőség forradalma után létrejött világ lényege: a munkavégzők jelentős része az által válik boldoggá, hogy a megélhetését biztosító tevékenység (Örömet okoz neki. Ez a világ a haszonelv helyett a munkavégzésben fellelt örömben találja meg szervező elvét. Problémája: a munkaöröm nem mindenkié. A tömegtermelésben foglalkoztatottak kimaradnak belőle.

Mindez: a harmadik út tegnap — a világban és nálunk. A harmadik út gondolata azonban nem csupán tegnap. Bibó 1956-ban, a forradalommal kapcsolatban jelenteti meg újra ezt a gondolatot jelszóként. Valóban: 1956-hoz hozzátapad a harmadik út programja, ha nem is mondták ki ebben a formában. Ha azokban a napokban egy magyarul tudó nyugati tudósító megkérdezte volna az embereket az utcán, hogy mit akarnak, akkor körülbelül a következő diskurzus alakulhatott volna ki:

„Kapitalizmust akar?” — hangzott volna a kérdés. „Nem” hangzott volna az őszin744