Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - BIBÓ ISTVÁN EMLÉKEZETE - Mészöly Miklós: Félelem és demokratikus érzés (Kulcsszavak Bibó István életművében) (esszé)
érdektársi viszony (Bibó szavai), akár egy eszme vagy ideológia szabályozó és ön- szabályozó nemzetközi szolidaritássá erősödjön — a társas-emberi minőség gyökeres áthangolódása nélkül. Amíg ez nem történik meg, csupán a félelem teremt — ideig- óráig — embert megalázó „szolidaritást”. Legalábbis a politika szférájában. Mintha valóban az látszana egyedül reálisnak, ha elfogadnánk egy politikára, történelem- csinálásra kidolgozott politika-pszichológia létjogosultságát, a kidolgozás nemzetközi programbavételét, politikai gyakorlatra lebontott terápiás módszerek bevezetését; továbbá a hatalomnak, hatalmi képességnek és adottságnak veszélyeztetettségi állapottá nyilvánítását és kollektív ellenőrzését; a népek, nemzetek és társadalmak ön- és csoportterápiájának mozgalommá szerveződését, szükségességének világméretű tudatosítását; a politikusok alkalmassági tesztjének körültekintő megalkotását (mint ahogy az átlagon felüli képességet, megbízhatóságot, felelősségtudatot, morált stb. igénylő állások és hivatások esetében már meg is valósítottuk), párhuzamosan a csúcstalálkozások és tárgyalások igazi konzílium rangjára emelésével, — melyeknek kidolgozása egy merőben más típusú Marxot igényelne; ha valóban volna idő bármilyen kodifikálásra ... Fogalmazhatnék ilyen rendhagyóan is — ha el akarnék rugaszkodni Bibó hangvételétől. Azt azonban ő is félreérthetetlenné teszi, hogy a politika gyakorlati realitásába az ember pszichológiai realitását éppolyan meghatározó tényezőként kell belekalkulálni, mint a klasszikus gyakorlat szerint a pénzt, a fegyvert, a nyersanyagot s hasonlókat, — csupán nem negatív—manipulativ módon, mint eddig; mert ez a „kezelés” és „megdolgozás” már kimerítően fel van találva. Éppen ennek a semlegesítésére, e helyett kell kidolgozni a kollektív félelem kollektív elaborálásának politika-pszichológiai technikáját. S minderre azért hívja fel közvetve a figyelmet, mert elemzései — bárhová nyúlt is — mind azt igazolták, hogy a pszichológiai tényezők érték- és befolyásoló ereje semmivel sem bizonyul kisebbnek — különösen távlatilag —, mint a pénzé, fegyveré, nyersanyagé és hasonlóké. Sokrétűen és meggyőzően igazolja ezt; de sosem tételesen. Mint ahogy a kiút, a megoldás sem lehet „tételes”. Az út nehezebb: önnevelés — és az önnevelődés intézményes biztosítása, elősegítése. Demokrácia, amely még nincs; bár a tervrajza nem ismeretlen. Bibó nemcsak gondolkodásra késztet, hanem cselekvésre is, tainden egyes állampolgárhoz szól, a szó rilkei értelmében: „változtasd meg élted”. Politikai gondolkodótól ritkán kaptunk ilyen örökséget; utoljára Széchenyitől. Az életmű itt van a kezünkben, s várja, hogy olvasmánnyá tegyük, tanított anyaggá, táplálékká. (Kisoroszi, 1980. Üjév) 732
