Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 8. szám - Csokits János: Ha elmondom, mi történt velünk..., Monológ süketeknek, Útjelző, A béke szigetén, Armageddon (versek)

„Robinson eszképista!”

„Robinson gyáva Jónás: cethalban tölti rongyos életét!”

„A fausti ember hajója megfeneklett.”

Gulliver sütkérezik.

Fehér homokba süpped a feje, csontjait enyhe tűz melengeti. Arcán derengő sejtés: nem érez engem a föld, nem lát engem a fény, nem tud engem az idő. Lehunyt szemmel nézi a napot. Haladás?

Ábel juhok pásztora volt,

Kain földművelő.

Sok sebből vérző testét a fagyos márványra fektették hadnagyai. Amikor sisakját leemelték, páncélos kézzel a kőre csapott.

Szólni akart,, de nem értette senki.

A fáklyák füstjében vért köhögött.

Innia adtak, ettől megenyhült.

Nézte a kitárt ablakokat.

Éjféltájt hörögve felkiáltott:

Nincs halál! Hajnalra*meghalt.

De ez már történelem.

Ki volt ő?

Meghaltak, akik eltemették, sorban a fényes nemzedékek, végül a fajnak magva szakadt,

Néhány vésett jel — ám romlik a márvány. Nincs többé történelem.

Egy táj szépségét aligha minősíthetjük nemlétezőnek, ha ennek megállapítására nincs jelen tudatos szemtanú.

(Eddington)

I.

Armageddon