Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Valuch Tibor: Andrassew Iván-Pál János: Prolilét-ra (kritika)
Még az általános társadalmi erózió körülményei között sem lehet szó nélkül tudomásul venni azt a törvényt, miszerint „amíg használható vagy, van értéked”, amikor kizsigereltek, akkor már nincs. Ahol ennyire elementáris a kiszolgáltatottság, ott szinte magától értetődő, hogy „a munkás leköpi a munka végeztével az utolsó munkadarabot.” A tudatlanságot és a gondatlanságot értékké emelő gyakorlat eredményeként senki sem érdekelt abban, hogy a „proli” többet tudjon annál, mint ami a munkájához szükséges. A művelődéshez való jog vagy a „sokoldalúan képzett szocialista embertípus” szlogenje ugyanúgy propaganda-jelmondat volt és maradt, mint sok más hasonlóan mélyértelmű jelszó. De mit várhatunk ott, ahol a társadalom többségének még a jus murmurandi is csak nagy ritkán adatott meg, míg a kisebbség (apparatcsikok, hivatásos forradalmárok, felelős beosztású elvtársak) magántulajdonként kezelte az országot? Az átlagpolgárok választási lehetősége meglehetősen csekély. Vagy tudomásul veszik a realitásokat, vagy nem. Pál János ez utóbbiak közé tartozik, ö nemes megszállottsággal küzdött tisztességéért, méltóságáért annak a hétköznapi életszemléletnek a jegyében, miszerint „lehet becsületesen élni.” Itt is, ebben a kis országban, ahol az élet szerves részének számít(ott) a jogtalan előnyökkel, a pozícióval, a hatalommal történő visszaélés, ahol „a realitás talaja az, hogy szabad rablás folyik az országban.” Ehhez az önmagáért (is) vívott küzdelemhez természetesen szélesebb körű tájékozottságra, jó helyzetfelismerő képességre és nem utolsó sorban olyan erkölcsi értékrendszerre van szükség, amelynek középpontjában az igazság és a humánum áll. Pál János — saját hibáit és tévedéseit is vállaló — szuggesztív portréja súlyos tényei mellett, egy lehetséges magatartás-modell kulcsait is az olvasó kezébe adja, s egyben párbeszédre kényszeríti nemcsak a művel, hanem önmagával is. Pontosan ezért jó ez a könyv. Aki elolvassa, sokáig nem tud szabadulni attól a kérdéstől: miért ment ennyire tönkre körülöttünk minden? (Magvető, Kozmosz könyvek, 1988) 671
