Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
(Hirtelen csend, csak a láng-sziszletés, faropogás hallszik.) GOGU (suttog) Az aknaszedő! Atyaúristen, hol járhat az már! (Kis csend.) Hát én... én vagyok itt a legnagyobb ... a legnagyobb hóhér... (Felordít.) Testvéreim, mondjátok meg! (Majdnem csendesen, könnye csorog.) Te templom, te mondd meg: a legnagyobb hóhér — én vagyok? Én? Éppen én?! Ti emberek, ti mondjátok meg valamennyien! (Mintha a világnak, az égnek kiáltozná szinte tébolyulton.) (Most hirtelen nyílik a jobb oldali ajtó, bebukik Szalázs és Kati. Dermedten néznek egymásra.) SZALÁZS Megleltük az utat, Gogu! A gyűrűből ki tudunk szabadulni... megleltük ... visszajöttünk érted! KATI Gyerünk! ' Nem hallja? Megleltük a titkos utat! A legbiztosabb utat! Jöjjön! GOGU Az utat... (Tompán. Bólogat.) SZALÁZS Az utat! Az egyetlen biztonságos utat! A legrövidebb utat! Gyere, Gogu ideégünk! ! ! GOGU (közel megy) Istentelenek! (Felrohan a haranghoz. Erővel megkondítja.) Válaszoljatok, testvéreim! Segítsetek, testvéreim! (Jobban szól, mint valaha.) SZALÁZS Gogu, gyere le! Ideégünk! (Katihoz.) Ha ez nem jön, kit küldünk magunk előtt? KATI Megleltünk az utat, Gogu! (Köhög a füsttől. Gogu most lerohan. Megáll. Kis szünet.) GOGU Hát jó. így szépen megfogom a karotokat és együtt megyünk... mint az óvodások... Nem megyek én se előttetek, se utánatok.. Nem vagyok a pap fia a temetőben ... Nem vagyok aknaszedő se! Na szépen... így.. . (Hatalmas erővel kétoldalt szinte magához láncolja izmos, hatalmas karjaival a másik kettőt.) így oldalvást megyünk, nem széliében, hanem hosszában, mert így nagyobb a sansz, hogy nem lépünk rá! (Bemutatja.) Ne féljetek! Számoljatok! Egy-kettő! Egyszerre! Egyszerre! Úgyse tudjuk melyikünk lép rá ... Bízzuk a szerencsére. Vagy az istenre. Hátha megkegyelmez valamelyikünknek. (Ebben a pillanatban válaszolnak a távoli harangok. Szinte mindhárman bele- borzonganak.) Halljátok? Válaszolnak! Ez jó jel. (Szinte vidáman.) Az isten tudja, az isten észbentartja, hogy én harangoztam itt! Gyerünk! (Indulnak.) Egy- kettő, egy-kettő, egy-kettő! Nem marad le senki, se előre, se hátra, se jobbra, se balra. Együtt megyünk, végig együtt! Egyenesen az úton, amit megtaláltatok! Egy-kettő, egy-kettő, egy-kettő ... (Mint valami fura tánc.) Még azt hihetik, hogy táncolunk! Hát nem? Kitáncolunk a tűz- ből... (Lihegnek.) Kitáncolunk a halálból is, titkár! Egy-kettő, egy-kettő! Egy- kettő ! (Még távolodván is halljuk a számlálást. Kis csend. Nagy robbanás. Pillanatnyi némaság után a harangok még erősebben hallatszanak. Es most felhangzik — mintha a hegyek vernék vissza — a templomi menekültek többnyelvű hatalmas kórusa. Halkul, majd mély csend. Óriási lánghullám borítja el a képet.) (Függöny) 629
