Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
SZALÁZS (kihúzza a telefont) Legfön- nebb autonóm megyét! Tartományt! Ezt kell sugallni, ha minden kötél szakad! VERZU (bekapcsolja) Kétmilliós megyét, mi? És nekünk tán ez a célunk? Így bármikor fennállhat a legfőbb veszély, hogy (gúny) jogosan etnikai határokat követeljenek! És ez nékünk a legnagyobb tragédia volna. (Indulatosan kihúzza a telefont. Folytatja.) Mert minket az integritás tart fenn! Ez a nemzet mindent megbocsát: az éhezést, a cenzúrát, a vaskéz politikáját is, mindent, ha érintetlen marad a határ! SZALÁZS Megbocsájtják egy darabig! De nő az ifjúság is! VERZU Ebben ők sem lesznek másak! Sőt tán ügyesebbek. A pártpolitika itt állampolitika s az állampolitika itt párt- politika marad vagy eltűnünk! (Titkolódzó kezük összetalálkozik a telefonhuzalon. Zavartak lesznek. E játék végig „gyászos” komikumot sugall.) SZALÁZS (ettől is ingerülten) Ne menjünk olyan messzire! Inkább a mai dolgokkal törődj! VERZU Ügy van, a Timpárokkal. Akiknek magyar feleségük duruzsol a fülükbe jótanácsokat! (kikapcsolja.) SZALÁZS Valamikor azt mondtad: a vegyesházasság a legjobb út a végleges megoldás, a teljes asszimiláció felé. Mi változott azóta? VERZU Mi? ősz lett a hajunk! Rájöttem, ezek csak színleg hasonulnak, mint a levelibéka. Abból se lesz soha levél, csak a színe olyan! A legelső apró fordulatkor kibújik a nacionalista szeg a zsákból! SZALÁZS (mintha fáradna) Ezért jöttél? (Észrevétlenül visszadugja a telefont.) VERZU (egyre komolyabb hévvel) Ezért is... Elődeink 19-ben és 44-ben okosak voltak. Tudták, hova kell állni. Ha elveszítjük az integritást, amit Trianon és Párizs adott, ez a nemzet sose bocsátja meg a pártnak, érted? Soha! Ahogy a feleség se, ha a férje elkártyázza a vagyont, amit az asszony ősei szereztek! Nem, ez a párt ebben a történelmi játszmában nem játssza el a lump, kártyás férj szerepét soha! Hiszen ennek köszönheti kezdeti népszerűségét, hatalmát! S még ma is . .. SZALÁZS Örült vagy, Verzu! Akkor a vesztes magyarok pártja minek köszönheti hatalmát? VERZU Minek? Hogy beleegyeztek a vereségbe! Hogy tán jobban harcolnak a status quoért, mint az oroszok. Sztálin idején is csak így tudták fenntartani a széket! Nagy nemzeti önkritikával, a totális bűnösség elismerésével, Szalázs! Erdély elvesztése a mi kommunizmusunkra mért halálos csapás lenne! SZALÁZS (rámered) Ha nem ismernélek régről, azt mondanám: reakciós és cinikus vagy, aki már nem bízik az osztálypolitikában többé! VERZU Osztályok jönnek és mennek, de a nemzeti érdekek még sokáig megmaradnak, ha éppen nem örökké! A személyi igazolványba nem azt írják, milyen párt tagja vagy, hanem hogy mi a nemzetiséged! Nemzeti alapon az osztályok több-kevesebb időre ki is békülhetnek, ha nagy a külső veszély, de osztályalapon a nemzet soha. A legmagasabb mindig a nemzeti érdek, és az is marad akármilyen ideológiát is hirdetünk! A kereszténység minek indult? A zsidó szegények hitének! S mi lett belőle? Gazdag római vallás! Róma és Bizánc! Birodalmi! Világhódító! (Kis döbbent csend.) SZALÁZS S akkor a „világ proletárjaival” mi lesz? (Kaján.) VERZU A világ nemzetei lesznek fontosabbak! A marxizmus sose oldotta volna meg a nemzeti kérdést, hacsak nem úgy ahogyan mi — most! Csakhogy, ez nem marxizmus, de nem is lehet az, mert a marxizmus semmit se kínál, ami természetes. Ami innen jön... (A szívére mutat.) Nem ismer ösztönt, lelket, szellemet ami pedig mégis csak a világ ura, Szalázs! A marxizmus gyökértelen! Azért járja a világot, mert fújja a szél! Földje nincs! SZALÁZS (elhűlve) Te... te nem vagy marxista, Verzu! (Szinte komikus.) VERZU (száraz mosoly) Mégis úgy akarom megoldani a magyar-kérdést, meg a többit, ahogy te, ahogyan ti — nagy marxisták! Én csak párttag vagyok! SZALÁZS (ordít) Cinikus barom vagy! Provokátor! Provokátor! VERZU Te meg régimódi totyakos vagy! De én csajt realista. Te még az eszmének, a legyőzhetetlen ideológiának tulajdoní598
