Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 6. szám - Mészöly Miklós: 40 éves az Új Látóhatár

vétve olvashatták csak. A hazacsempészett egyes számok tematikája s szemlélete azonban így is sokkal szélesebb körben szivárgott szét és hatott, mintsem gondolnánk. És ezt inkább utólag mérhetjük fel igazán.

Mindenekelőtt az éveken át módszeresen közölt dokumentumokra, ernlék- és élménybeszámolókra gondolok, melyeknek jó része ma már nélkülözhetetlen adalék, forrásmunka-részlet 1956 történetéhez s a forradalom előzményeihez. Nekünk, elnémított illegális olvasóknak jó bizonyosság volt tudni, hogy a Látóhatárban tervszerűen feljegyeztetik az, ami nem tintával íródott a nemzet papirosára. Maradandó teljesítmény, hogy a közölt politikai esszék elemzései 1956-nak mindvégig olyan értékelésére törekedtek, melyek körültekintően számoltak az európai és általában a nemzetközi politika realitásaival. Azaz, nem a puszta nemzetgond és féltés furorjába, romantikájába igyekeztek az olvasót belezsongítani. Amit korántsem lehetett és lehet még ma sem elmondani sok emigrációé kiadványról. Érdeme a folyóiratnak, (hogy előrelátó látóhatárt igyekezett megrajzolni a holnapnak — és így járulni hozzá politikai gondolkodásunk korszerűsítéséhez. Vagyis, a ködevés helyett a ködoszlatás nem mindig népszerű feladatát vállalta. Végül nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy hasábjain közös otthont-helyet igyekezett biztosítani az ún. emigrációs irodalom nem kevés széthúzással nehezített kibontakozásának, nem téve különbséget irányzatok között. Azt az irodalmat segítette megszületni, melyet ma már megbélyegző tartózkodás nélkül vall magáénak és kebelez be az oszthatatlan magyar irodalom.

Előbb bizonyára félreérthetően fogalmaztam úgy, hogy a Látóhatár munkájára mindmáig volt sürgetően és pótolhatatlanul szükség. Ez természetesen így csak féligazság. Eddig szó szerint és egyértelműen volt pótolhatatlan a hasábjain biztosított nyilvánosság. Ma és holnap szükségképpen másképp lesz és lehet fontos szerepe. Kiegészítő színfoltja miarad a nemzetközi magyar nyilvánosságnak. Mégpedig éppen azért, mert a határainkon túl székel és szerkesz- tódik — így változatlanul gazdagíthatja és árnyalhatja a közös dolgaink mérlegelését, értelmezését. Mint ahogy a legszemélyesebben mi magunk is úgy vagyunk vele, hogy hosszabb külföldi tartózkodás után szükségképpen más optikával látjuk magunkat és a világot, pontosabban: mindegyiket a másikban is megpillantva, csábító elfogultságaink nélkül.

És ehhez hozzájárulni, ezt segíteni változatlanul időszerű és méltó feladat.

Ennek a gondolatnak a jegyében köszöntőm a Látóhatárt a budapesti Kossuth Klubban — és kívánok sikert a további munkához.

A Magyar írók Szövetsége, a Magyar Műhely Barátainak köre és szerkesztőségünk július 11-14 között irodalmi tanácskozást rendez Szombathelyen a modern irodalom és az új médiák lehetőségeiről, problémáiról. A rendezvényen bel- és külföldi írók- költők, kritikusok és esztéták vesznek részt. A rendezvény alkalmából tematikus kü- lönszámot jelentetünk meg, melyet a résztvevők válogatott műalkotásai, valamint az érintett témakör elvi-esztétikai kérdéseit feldolgozó tanulmányok sora avat maradandó értékké. A különszám technikai okokból csak a hírlapárusi forgalomban lesz kapható.

563