Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 6. szám - Simonffy András: Bővített lábjegyzet (Beszélgetés Almásy Pállal)

— amikor nyugdíjba került — 800 forintra mérsékelték ezt. Csak összehasonlításként: egy főhadnagy akkor 300 forintot kapott.

Almásy Pál a Vörös Csillag Traktorgyár mérnökeként dolgozott, onnan ragadták ki a koncepciós perek szervezői és ítélték el akkor, amikor egykori politikai ellenfelei, Pálffy és társai — koholt vádakra alapozott halálos ítélet következtében

— már nem éltek. Ezért Almásyt később jogosan rehabilitálták, de azt nem kell tovább bővíteni — mint azt Kis András tette —, mert több, mint történelmi hiba, ha a népi demokratikus forradalom politikai küzdelmei és a szocialista törvényesség megsértései, törvénytiprásai közé egyenlőségjelet teszünk. Az írástudó, a szakember, a hadtörténész felelősségét veti fel, ha az eseményeket antedatálva, az egykori valós helyzetből kiragadva, időben és térben összetévesztjük.”

Az ÉS-ben felkavarodott vitában Kis András hadtörténész újra megszólal, bár Nagy Gábor és Móricz Lajos fent idézett dörgedelmes cikkével a szerkesztőség igyekszik elhatárolni magát a vitától.

*

Kis András: „Miről folyt hát a vita? Akik csak Nagy Gábor és Móricz Lajos ködösítő »zárócikkét« olvasták, bizony soha az életben ki nem találják! Fogalmazzunk hát most a lehető legegyszerűbben: a vita nem »Almásy Pál történelmi megítéléséről«, nem »a népi demokratikus forradalom politikai küzdelmeiről« folyt, hanem arról, hogy korrupt volt-e 1946-ban Almásy Pál vagy nem volt korrupt? Márpedig a rendelkezésünkre álló dokumentumok egyértelműen bizonyítják, hogy az altábornagy sem korrupcióval, sem gazdasági szabotázssal nem vádolható. Ez a tény akkor is tény, ha — mint Nagy Gábor és Móricz Lajos finoman utal is rá — Almásy 1946-os »győzelme« esetén én talán nem maradhattam volna meg a hadseregben. Engedtessék meg nekem azonban annyi tisztesség, hogy a fehéret ne mondjam feketének akkor sem, ha személyes érdekeimnek a fekete jobban megfelelne.

A két szerkesztőnek tehát nem az lett volna a feladata, mint ők vélik, hogy lábjegyzetben »megmagyarázzák« az Elek Tibor írásában található Almásyt rágalmazó megállapítást, hanem hogy ezt már az első kiadásban töröljék.”

Mert erről van szó. Nem többről.

És nem kevesebbről.

(1986)

FORRÁSOK

Üj haza, új hadsereg (Zrínyi, 1970; 1985.)

Almásy Pál: Sopronkőhidai napló (Magvető, 1984.)

Élet és Irodalom; 1985. július 5., október 18., november 1. Almásy Pál visszaemlékezései:

— Simonííy András számára (hangszalagokon, 1985.)

— Kis András számára (kézirat, 1978.)

— Beszélgetés Kaponya ezredessel (kézirat, 1977.)

538