Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - Simonffy András: Bővített lábjegyzet (Beszélgetés Almásy Pállal)
A budapesti alakulatok gépjárművei teljesen lerongyolt állapotban vannak, javításuk azonban nem kerülhet sorra, mert a központi javítóműhely jóformán csak a minisztériumi kocsikat javítja. Ugyanakkor, amikor egyes csapatok jármű híján alig tudják biztosítani a legénység élelmezését, a minisztérum gépkocsijával járt vidéki propagandaúton Sulyok Dezső, Balogh István és a kisgazdapárt több politikusa. Még a Kisgazdapárt Semmelweis utcai központjában* rendezett bálra szükséges szenet is honvédelmi kocsi szállította az egyik bányából. E hallatlan tények alapos megvizsgálása halaszthatatlan, mert nem tűrhető, hogy állami pénzzel és javakkal — éppen most, a legnagyobb takarékosság idején — ilyen lelkiismeretlenül Sáfárkodjanak.” Aláírás, természetesen, nincs. Tehát én egyszemélyben elhanyagoltam a honvédség felszerelését, loptam, sikkasztottam, herdáltam a honvédségi vagyont. Politikai vád, hogy a minisztérium gépkocsiján jártak propagandaútra egyes kisgazdapárti képviselők. És mindezért én vagyok a felelős. Újra elolvastam. Nevetséges. Ez Pálffy válasza, gondoltam akkor. Ahogy szokás, a legérzékenyebb pontomon, a becsületemben támadtak meg. Rövid gondolkodás után felemeltem a telefont, és sürgős kihallgatást kértem a minisztertől. Az újsággal a kezemben siettem a miniszterhez. — Mihez akarsz kezdeni? — kérdezte, amikor elolvasta a cikket. — Kérem a szolgálat alól való felmentésemet és vizsgálat elrendelését. A vádakból egy szó sem igaz. Nyugodt lelkiismerettel nézek a vizsgálat elé. — A szolgálat alól nem mentelek fel, teljes bizalmamról biztosítalak, de a vizsgálat megindításához hozzájárulok — felelte rövid tűnődés után Bartha, majd tájékoztatást kért, hogyan is állnak a valóságban ezek az ügyek. Nagyon jól tudta ő is, hogy a SZEB-re vagyunk utalva. És ekkor már az is nyilvánvaló volt, hogy a SZEB nem helyez súlyt a magyar honvédség gyors felszerelésére.** Engedélyt kértem arra is, hogy ha a vizsgálat tisztáz a vádak alól, akkor sajtópert indíthassak a Szabad Nép ellen. Ehhez is megkaptam engedélyét. Futó Dezső barátommal érintkezésbe lépve a Kis Újságban értesítést tettem közzé, amiben bejelentem, hogy vizsgálatot kértem magam ellen. Bartha úgy döntött, hogy miniszteri biztost nevez ki a Szabad Nép-ben megjelent vádak tisztázására, és ennek jelentésétől teszi függővé, hogy a továbbiakban elrendel-e ügyészi vizsgálatot. De ki legyen a miniszteri biztos? Bartha végül Dumbovich vezérőrnagyot, a budapesti I. kerület parancsnokát nevezte ki. Dumbovich a kinevezést elfogadta, és én is elfogadtam őt. A szocdem párthoz tartozott, de pártatlanságában megbíztam. Minden anyagot Dumbovich rendelkezésére bocsájtottam, és nyugodtan vártam a fejleményeket. Azonban rövid nyilatkozatom közzététele után újabb cikk jelent meg a Szabad Népben, szeptember elején: „Almássy altábornagy vizsgálatot kért maga ellen — segítünk neki”. A szöveg: „Nemrégiben írtunk a honvédelmi minisztérium Almássy altábornagy vezetése alatt álló anyagi főcsoportjának tervszerűtlen, elfogult munkájáról, amely nem szolgálja a katonák érdekeit. Azóta Almássy altábornagy vizsgálatot kért maga ellen. Ehhez a vizsgálathoz mindenesetre szolgáltatunk még néhány adatot. A gépkocsikkal való gazdálkodásra jellemző még, hogy * Ma a Szovjet Kultúra Háza. ** Újabb kutatások (ld. ölvedi Ignác idevonatkozó művei) ezügyben BeneS erős befolyását mutatják J. V. Sztálin magyarok iránti bizalmatlanságára, kezdve a Kossuth-légió felállításának megtorpedózásától egészen az 1945. januári fegyverszüneti egyezményben vállalt nyolc hadosztály felállításáig. (S. A.) 530
