Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - Molnár Miklós: A Nagy Átalakítás (Részletek egy diktátor emlékirataiból) (regényrészlet)
melegíteni mindenféle személyes sérelmet és régesrégi mendemondákat. Nyilvánosan megvitatták a besoroló lajstromot; minél többet civakodtak eközben, annál köny- nyebben érvényt lehetett szerezni a lesújtó igazságnak. Aki, szégyenlősködve, netán nem kért ezekből a gyűlölet- és irigységlakomákból, azt számadásra vontuk reaccio- nárius magaviseleté miatt. Amikor mindenkiben felizzott a bizony, hogy jogos, bizony, hogy építő, bizony, hogy előremutató gyűlölet, bizalmatlanság és rettegés, megérett az idő a tömeges ítélethozatalra. A kampány csúcspontján bírák toppantak be, összetrombitálták a népbíróságot, és tömeggyűlést hívtak egybe. A főbíró ünnepélyesen közhírré tette: „Ezennel nép- ítéletben részesülnek a gyűlölt despotikus egyedek”. Ha a farmerek megmakacsolták magukat, és otthon óhajtottak volna maradni, vagy ha nem fojtották azonnyom- ban a vádlottakba ártatlanságot szimuláló óbégatásukat, akkor működésbe léptek — mit léptek: robbantak! — batavialista kerettagjaink; utasítást kaptak, hogy effajta gyűléseken feltűnésmentesen vegyüljenek a tömeg közé. Ha a parasztok netán nem tudták, milyen érveket suhogtassanak a talajosurak lebírására, elvegyültjeink okosították ki őket. Gyűlölséget támasztottak tehát ellenségeink iránt, és aprólékosan előkészítették a vádgyűléseket meg a népi ítélőszék nagy összejöveteleit. Kötelességük volt felbőszíteni a túlságosan lagymatag, de lecsillapítani a túlságosan ádáz tömeget; vagyis, végsősoron, minden jelenlévőben félelmet és bűntudatot kellett éleszteniük. Országszerte tömeges kivégzések következtek falvainkban. Ez volt a Nagy Átalakítás második lépcsőfoka. Inkognitóban maga a Szerző is egy ízben jelen lehetett egy népítélet celebrálásán. Magasra emelt öklökkel rikoltozta a tömeg a pódium felé: „Le a reaccionárius talajbirtokosokkal! Le a talajosurakkal, klerikusokkal, banditákkal, akik elrejtik és eltitkolják vagyonukat!” Megeredt az eső; délután négyre húsznál több paraszt bömbölte el vádjait a tanúi pulpitusról. „A tömeg hangulata”, írta az aktuális sajtótudósítás, „forrpontra hágott”; az ömlő eső ellenére sem indult haza senki, és nem is keresett menedéket. — Paraszt társak! — mondta a bíró komor hangon. — Hallottuk az itteniek néhány vádját... Mindenki számára világossá válhatott: a talajbirtokosság mindig szorosan együttműködik a parasztság ellenségeivel, hogy leigázza a parasztokat. Ugyanebből az okból lettek ők az antibatavializmus csúszómászói, mert az antibata- vializmus a nép érdekeinek ellensége! E három bitang talajbirtokost halálra ítéljük .. . ! Halál rájuk! Halál rájuk! Ti is így gondoljátok, paraszt társak? Fülsiketítő helyeslés zúgott a pódium felé. A három bitang talajbirtokos véznán, összetörve, lesunyt fejjel, mezítláb vacogott a bűnösök esőverte bambuszketrecében. Parancsszóra megnyílt a ketrec ajtaja, és a foglyokat a közeli cinterembe, a templom falához vezették. Lövések dördültek; a tömeg megkönnyebbülten sóhajtozott, hogy az elítéltek végre elnyerték méltó büntetésüket, és a közösség megtisztult bűneitől. — Le a reaccionárius talajosurakkal! — Le a gonosz Nyuszi rokonaival! — Robbantsuk föl a templomot! — Éljen a batavializmus! — jY viva el gallo bataviano! — Éljen Vezérünk, Spurcus Baldfart! | A Batáviai Herold felszólította országunk avantgárdista kerettagjait: magyarázzák meg az írástudatlan parasztoknak, hogy az öngyilkosság reaccionárius, antiba- tavialista, tehát törvényellenes cselekedet. Sajnos, gyakran óvnunk kellett kerettagjainkat a nyárspolgári szentimentalizmustól; azt hittük, hogy a fegyveres batavialisták — gyakorlati emberek, nem pedig érzelgős intellektuelek, és aligha lehet velük kibabrálni, sokukat azonban muszáj volt letartóztatni, mert túlságosan enyhén bántak egyik-másik öngyilkosságot megkísérlő talajbirtokossal. Esetüket elrettentő példaként plakátszerűvé nagyítottuk. Más kerettagokat azért vontunk felelősségre, mert hitványul meg akartak futamodni a talajreformkampány elől: nagyvárosainkban kerestek munkát — álneveken. 506
