Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - Kiss Anna: Az esély, A Köd (versek)
az eredetig. Lehet, hogy e szemhunyásnyi élet csakugyan egésszé told töröttet, és a toldás ezüstből, csakhogy engem Samáel meg nem érett gyümölccsel kínál, s ízüket nem felejti nyelvem! Hunyott szemeim sem' felejtik eme forrás eredetét, Sötét és Világos kezdetét, a barlang vízben kerengő árnyait a fénytől átvilágított mélyben!, áldott sarkaimtól az átkozott homlokomig örökké ott lebegek!, erő és erőtlenség kegyelme dolgaimban. Míg e téli karneváli idő csak múlik, magától, egyre pörgő fiákerküllőivel, a megnyílt föld drámáját hátrahagyván. Nem remélek, nem félek, nincs tudomásom efflélékről, ha volt is, létezésem felhő és falevél, Samáel fájának zöld gyümölcse, vaksi báb, kettényíló maghéjak. Benn Rozálka varrótűje koccan, gyöngyházgombok kerülnek hármasával kartonpapírra, tűpárnával civódó eb a lámpa alvadtvérszín-kendős fénykörében, és sokszemes ablakokkal a kővázas rég.5 ház, padlása, egy tévedés folytán szétfutott pelékre emlékezve. Tojáshéj-kék cslésze a hóban, feldőlt, el is merült, alján felfedvén az írásjelet, a köd hívása ez, rejtelmes, szülő s eltüntető mélyéből látom még, hogy madárnyomok mögöttem. Az enyémek. 488
