Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - Kiss Anna: Az esély, A Köd (versek)
esőfelhők, hátukon vörös nagy juharlevelekkel. Nyílt parancs Albert atyától, aki nem akármit ajánlott fel az Úrnak, amikor szolgálatába lépett, de a hal hetvenhét-féle pácolási módját, a szakácsnék elszökdösnek mellőle, nem hajlandó megáldani sem a kenyérpirítót, sem a zacskós tejet, a cseréptepsik, halpárolók úgymond megsértődnének, még a templom is, a vakolattól megszabadított színek. Gyűjti a gyógyvizes poharakat, annyi hely sincs a falon, hogy egy lepke felcsapott szárnyaival odaférne, pedig a parókiába beszoktak a lepkék, s a padlásról előkerült hollandi kárpit is, a gyöngéd tájban csecsemőt altató Szegfűs Madonna erősen javításra szorul. Az egerek sem műértők, nagyobb baj, hogy Albert atya elődjét a helyi ízlés terrorizálta, a zacskós tej meg a kenyérpirító csak látványos kis ellenszegülések. A csicsás világba döngető zenemasinák mellől megkerül a szédelgő ifjúság, könyékig merül a burjánlébe, hogy Rozálka megjön és nekilátunk megfesteni a szálat, versenyezvén az Adames Cirkusszal, ahol minden csillog-villog, nagy forgó üveggömbben Salome, szomorú majmok és karikás szemű artistakölykök tengenek együtt a flitterekben. Mindehhez a kinti árnyékszékek, holdat elfakító ábrándok, reklámújság. Idővel játszó nagy szélkelep pörög, és ökörnyálat motollái a szövésre kijelölt szép napokban, 483
