Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 5. szám - Kósa László: A Dunántúl néprajzi határai (esszé)
GALÉRIA F. Farkas Tamás fő problémaköre a geometrikus fohmarendszerek szerveződésének világa. Köbtesteiket kényszerít illuzórikus, pozitív—negatív, neim tuidinii mi van fenn és mi lenn, illetve elöl és hátul helyzetbe. A síkban elindul egy reális köbtest hálója, amely aztán egy ponton megszűnik valóságos, azaz leképezett lenni, s átmegy egy olyan helyzetbe, ahol a köbtest hálójának érzékelése szinte 'lehetetlenné válik. Majd e ponton túljutva újra egy reális hálót tapasztalhatunk, de immár nem ugyanabban a térben, hanem annak reoiprokjában. Mindez zsúfolt és sokrétűvé fejlesztett rendszerekben jelenik meg. A képletek arabeszkszerűek, amelyek alkalmasint olajjal festve vásznon, illetve többségűikben színes ofszetnyomatolkon jelennek meg. Farkas Tamás — lehet mondani — konzekvensen nem-konzekvens úton halad. Kitérőként felemlíthetjük a konzekvencia kérdését, amit rendszerint az alkotói minőség kötelező részeként emleget a kritika. Valójában mi is, s milyen is lehet egy konzekvens művész, egy ilyennek mondható művészpálya? Igazából semmilyen, mert ilyen nincs is! Ha pedig esetleg úgy tűnik, hogy van, az mesterséges „oeuvre-készít- roény”, hogy úgy mondjam. Ma pedig az újabb műelméletek jóvoltából ilyeneket már praktikus célokra sem érdemes konstruálni, mert az úgynevezett konzekvenciák minden hitelüket elvesztették az új, felszabadító transzavantgarde teóriák árnyékában. Azt is mondhatnánk: lehet a stílus százféle, retrostyle, vagy éppen mű-korszerű, ha nem a konzekvenciákkal és egyéb frusztráló, s szabadsággátló tényezőkkel foglalkozunk, akkor a mű mindig legalább-személyes lesz, s így legalább a minimum átmehet rajta, imíg ellenkező esetben még az sem. Szerencsére F. Farkas Tamás nem konzekvens alkotó, bár a geometrikusokra rendszerint jellemző ez a negatív és dogmatikus hajlandóság. Én magam leginkább arra vagyok kíváncsi, miként hajlik el „opportunista” módon kiindulópontjától, semmint arra, milyen erővel, netán görcsösen ragaszkodik ahhoz, amit évekkel ezelőtt választott magának. Kíváncsiságom más irányú is egyben, 'éspedig, hogy milyen eredményeket tud majd kihozni a matematikával adódó legújiabb kapcsolataiból, azokból az ismeretekből, amelyeket a fraktálók és attraktorok elméleteiből meríthet. Ezek az elméletek szinte felkínálják, hogy geometriai alapmotívumokból antro- pomorf rendszerekhez jussunk, s hogy ezen az úton olyan köztes helyzeteket fedezzünk fel és ábrázoljunk, amelyek a dimenziók közötti állapotokba engednek majd bepillantást, úgynevezett tört dimenziós rendszerek kifejtéséhez adva indítékot. A kérdés vizuális vonatkozásai annyira érdekesek, hogy innen, e sorok közül szeretnék inspirálni egy, a matematikusokkal szoros együttműködésben megrendezendő kiállítást, mely a fraktálók és attraktorok lehetőségeiről adna beszámolót a közönségnek. Farkas Tamás sok mindent tehetne ez ügy érdekében. Attalai Gábor
