Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 5. szám - Kósa László: A Dunántúl néprajzi határai (esszé)

Ennek a tényezőnek kevés jelentősége van a Dunántúl néprajzi határainak szempontjából, mégis megemlítjük a komáromi láda és a mohácsi kerámia 19. századi nagy kelendőségét, mely a Balkánig elhatolt.

A Dráva a hódoltság vége óta határozott, de nem éles nyelvhatár. A középkorban a későbbi kelet-horvátországi területek Magyarország részei voltak. A pécsi római katolikus püspökség Dráván túl nyúló részének hovatartozásáról csak 1972- ben döntött végleg a szentszék. Ennek a középkori kulturális kapocsnak ma már csupán a négy Vuka-menti szórvány magyar falu a néprajzi tanúja. A szakirodalom azonban inkább csak említi, de részleteiben nem jelöli meg, miért inkább dunántúli és nem alföldi a tradicionális kötődésük. A Dráva-Száva közötti térség legnagyobb létszámában (1910) százezer fölötti csángósorsú magyar szórványa 19—20. századi eredetű. Anyaterületük a Dunántúl volt. Sajnálatos, hogy néprajzi kutatásukról nem adhatunk számot.

Viszonylag kevés a Dráván keresztül nyúló magyar-horvát néprajzi kölcsönha- tásvizsgálat is, pedig eredményeire a magyar népi kultúra helyzetét illetően szükség volna. Gunda Béla Milovan Gavazzira hivatkozva írta, „... hogy Szlavónia, Horvátország északi és északkeleti részén a magyar népi műveltség nagyban befolyásolta a horvát népi kultúrállományt”9. Tudjuk, hogy a folyó két partja között cserekereskedelem, munkamigráció, búcsúhelyek kölcsönös látogatása bonyolódott. A zene, a tánc, az építkezés, a lakásbelső, a viselet és még sok más terület mutat hasonlóságot. Legújabban Szuhay Péter a Dráva balpartjának horvát falvait és a szomszédos magyarságot hasonlította össze. A két etnikumot a paraszti polgárosulás kezdetlegesebb, illetőleg fejlettebb fokán találta a dualizmus évtizedeiben. Nem tudjuk, mennyire lehet erdményeit nagyobb térségre érvényesen általánosítani.10

Külön kell szólni a magyar—szlovén érintkezési sávról, noha ez igen rövid szakasza a Dunántúl határvidékéinek. Az őrségi kutatások számos kapcsolódási pontra mutattak rá, ami a honfoglalás óta valószínűleg azonos földrajzi elhelyezkedéssel, a hasonló szubalpi feltételekkel függhet össze.11 A gazdálkodásban, építkezésben, településformában kialakult azonosságokat az újkorban a piacozás, állatkereskedelem, munkamigráció sokrétűsége egészítette ki.

A magyar—szlovén nyelvhatárhoz hasonló a magyar—német nyelvhatár vonala. Mindkettő közel áll ahhoz, hogy ökológiai határként is számbavegyük a Dunántúl és az Alpok-vidéke között. Itt azonban igen fontos szerepe volt az ezeréves politikai határnak, mely a nyelvhatántól nyugatra helyezkedett el évszázadokon át. Az a keskeny német és szlovén lakta sáv, amelyet a trianoni béke csatolt el Magyarországtól, máig önálló néprajzi arculatú mind Ausztriában, mind Szlovéniában (Burgenland, ill. az egykori Vendvidék).

A nagy múltú magyar—német kapcsolatok súlya, erőssége, hatékonysága koronként változott. Tartalmuk pontosabb ismerete sokat segítene a Dunántúl nyugati néprajzi határának megrajzolásában, de még nagyon sok kérdésben nem látunk tisztán, sok a vitatott állítás és homályos terület. Korábban a „bécsi kapu” és a „kultúrlejtő” elméletek az egyik értelmezési végletet jelentették. A második világháború után viszont a kutatások lanyhulása vetette vissza a továbbhaladást. Mindeddig nagyon keveset tudunk a nyugat-dunántúli közvetlen magyar—német népi érintkezésről. Nem világos a városlakó és folytonosan, de szórványokban betelepülő németség (pl. iparosok) kulturális hatásainak érvényesülése sem. A gazdasági és kulturális érintkezés a 18—20. században a nyugat-magyarországi megyék (magyar és német lakta községeket egyaránt számba véve) és a szomszédos osztrák tartományok között szoros volt. A cserekereskedelem különfajta nemében, munkamigrációban, piacozásban mutatkozott meg. Befolyása az építkezésben, viseletben, táplálkozásban, lakáskultúrában megragadható.12 Bonyolítja a helyzetet, hogy Wie- gelmann kartografikus alapozottságú vizsgálataiban a Bécsi-medence kivételével a keleti osztrák tartományok a késed feudalizmusban a konzervatívabb német vidékek közé tartoztak.13 A Dunántúl irányába mégis expanzívak voltak.

Körüljárva képletesen szólva a kérdést, képzeletben pedig a Dunántúlt, összegzőén csupán arra szeretnék még rámutatni, hogy a nagytáj első pillantásra termé475