Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - Jánosy István: Sylvester János (dráma)
VIOLA Bárcsak más mondaná... DIÁK Kicsoda? VIOLA Az uram, János mester. DIÁK Az ia vén fülesbagoly? Én ha kegyed volnék, rá se füttyentenék. Hiszen mindenki csak kineveti. VIOLA Kineveti? Kiik? DIÁK A diákok. Vén BUHU. Így hívják. Hozzá még sánta és göthös. És olyan a képe, mi-rit egy félresikerült ördögnek. VIOLA Ne hidd, hogy ha az uramat ócsárolod, azért a kegyeimbe fogadlak. DIÁK Hát akkor mit tegyek? VIOLA Tanulj meg olyan jól lanton játszani, mint János mester. DIÁK Akkor enyém leszed? VIOLA Akkor talán. DIÁK Mert fiatalabb vagyök. VIOLA Meg csinosabb is, ezt nem tagadom. DIÁK Remek. Ezzel magad is elismerted, hogy az urad félresikerült ördög. VIOLA Szemtalenkedésssl nem érsz célt nálam. DIÁK Hát mivel? VIOLA (kihívóan) Találd ki. DIÁK Avval, hogy a legalázatosabb könyörgésemmel kérve kérlek, gyere föl az én szerény kis diákszobámba. VIOLA (fölkacag) Ez még nagyobb szemtelenség! JÁRÓKELŐK (figyelik őket, összesug- dolóznak. Néhány diák tüntetőén köszön). DIÁK Nem szemtelenség. Kétségbeesés. Az igazi -és ilegőszintébb első szerelem kétségbeesése. VIOLA Hányszor mondtad el ugyanezt és hánynak? DIÁK Soha senkiinek. Csiak neked. VIOLA Hiszem, ha akarom. DIÁK Akard! VIOLA No Irnajd meglátjuk. (Bizonytalankodás után mégis fölmegy a diákkal. Ott fönn mindketten vetkeznek). DIÁK (végsőkig felizgatva feléje nyúl) Ne vondd el tőlem magadat! Nem élem túl, ha visszautasítasz! VIOLA Meggondoltam. Hagyj békén! Nem akarlak. Hagyj el mennem. DIÁK (kétségbeesett gúnnyal) Inkább kell az a rusnya fülesbagoly? VIOLA Orcátlan! Ne merj róla így beszélni. Egyáltalán; ne merd a nevét a szájadra venni. DIÁK Hát ennyire vagyunk? Ennyire szerelmesek vagyunk? Abba a bőgő vad- szamárba? VIOLA Játszanád úgy Bakfark Bálintot, mint az a bőgő vadszamár! BÉCS — SYLVESTERÉK SZÁLLÁSA SYLVESTER Hát te hol voltál? VIOLA (hetykén) Annál a diáknál. A kísérőmnél. SYLVESTER A szállásán? VIOLA Ott. Holnap már hallhatod másoktól is, mert láttak, amikor fölmentem. SYLVESTER És ezt te csak így mondod? VIOLA Így. És nem bántam meg. SYLVESTER Ördönigős boszorkány! És te még a feleségem vagy? VIOLA Sajnos. SYLVESTER (végsőkig döbbenten) Sajnos?! VIOLA (zokogva kitör) Láttad, milyen sikerem volt. A király is lelkesedett. Ha most téged ki fognak tüntetni, azt nekem köszönheted! Az Istenért, miiért nem te kísértél engem, János! Miért hagytál egyedül?! Olyan boldogtalan vagyok most, amikor annyira boldognak kéne lennem! (nyakába omlik). SYLVESTER (ellöki) Szajha, szemét! Takarodj innét! VIOLA Mi ez? Elűzöl a házból is? SYLVESTER Azt kéne tennem. Meg is tenném, ha nem volnál a gyermekeim anyjia. De együtt már nem élek veled. Holnap visszaköltöztetlek benneteket Gógánfára. JÓVAL KÉSŐBB BÉCSBEN SYLVESTER Adjon Isten, Tinódi Sebestyén uram. Mi járatban kereste meg sorsverte házunkat? TINÖDI Olvastam Kegyelmed írását De hello Turcis ferendo elegia. Szívemet hevítette, lelkimet gyógyította minden egy sora. SYLVESTER Soha semmit nem írtam 36
