Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 5. szám - Kovalovszky Márta: 1987, ősz: Don Giovanni (esszé)
tívumait (az Asszony, az Angyal, a Halál, a Magyarok) a modellek zavarbaejtően azonosítható megjelenítését is elsodorja, elhalványítja, szinte megsemmisíti így ez a színpadias és naturális színhely: a tér, amely megfoghatatlan, vacogtatóan üres, olyan mint valami korát megelőző jóslat egy ismeretlen utazásról. Mindenesetre úgy látszott, furcsa évek következnek: valami óvatosan kezdett végetérni. A múzeológus is bátortalanul őszült már egy idő óta. Arra gondolt, meg kellene tisztítani ablakát, hogy majd annak idején jobban kilásson a nyolcvanas évekre. (Don Giovanni: Riposate, vezzose ragazze / Leporello; Rinfrescatevi, bel giovinotti. / Don Giovanni, Leporello: Tornerete a far presto le pazze / tornerete a scherzar e ballar. Don Giovanni: Ehi! Caffé! / Leporello: Cioccolata! Masetto: Ah! Zerlina, giudizicr!) 134
