Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 5. szám - Szepesi Attila: Lantfutamok, Születésnapi capriccio, Noktürn, Visszanéző (versek)
külön — sem év sem égtáj — csak a völgyeket lés partokat emésztő homály: a kráterek örvénye meg a páfrányerdők. Magok héjában aludt a holnapi vadon, vizek csordultak az érceken át s ahol a forrás fölfakadt, fénylett az iszapban egy madárlábnyom. De a fénynél fényesebben érződött a cseppkövek illata, az arcok álmának illata, fenyők és szökőkutak illata, holnapi é- lők sírása és halottak nevetése — míg percekké-fosz- lott az időtlen a fülemüle-dalban, a fák kérgláben, a vízözön cseppjeiben, az elalvó szeretők szemében, a csecsemők fogatlan mosolyában: a parttalan zúgás, az éjszaka fekete éneke. Visszanéző Ki lép nyomodba, nem tudod. Görbedt alak, még visszanézel és dúdolod: nagy vásár volt e század, nagy csalás, kivilágított mészárszék, hol a disznó- és emberfők összekeveredtek, csülkös és csizmás lábak, csitri-mellek, csecsemőkoponyák. Jobb volt az éj alatt elrejtezőknek, a titkos történet mágusainak, bár életük elpárolgott jeltelenül, ahogy egy férgekkel-nyüzs- gő pocsolya, mlégis kívülről látták e világnagy vásárteret, maszkok örök cseréjét, méreggyárak füstjét és folyók pusztulását. Kiváltak és el nem vegyültek. Léptek az éjen át, ahol méz is jutott a csavargónak, asz- szonyok ölelése és zeneszó, s a régi fóliánsokra írt egyszerű tudás, meg egy-egy fakult dallam is — dúdold velük, ahogy a hajnal gyermekei dúdolták a kergék körtáncát figyelve: sanda pókok, bandzsi szörnyek, hopp a táncba, rajta csak, angyalszárnyú éji cafkák, hollószárnyú főkönyvelők, pártütők és pártvezérek, kíáz a kézben közgazdászok, hóhérok és miniszterek, csonka-bonka írástudók, humanista kannibálok, járjátok csak, körbe-körbe, csontra-vetkezők!
