Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 5. szám - Szepesi Attila: Lantfutamok, Születésnapi capriccio, Noktürn, Visszanéző (versek)
SZEPESI ATTILA Lantfutamok szirmaid közt éjbe rejtve kéken izzó levegőbe múltba-oldott arcok árnyán fogam gyöngyöt ír nyakadra évek útján bujdosóban zsarátnokkal átitatva körmöd íve felparázslik szavak gyúló lángja nélkül két szemeddel hajfürtöddel csillagot vet vér a vérből nyelved lángja nyelvem gyújtja sem a múltból sem az éjből két karodban zúg a tenger szárnyak gyűlő távolából szomjúságod tört virágé lélegzeted lombok álma kék homályból visszanézel szélben zúgó zeneszóból késő napfény méze csordul holdsugár ezüstje csordul melled holdja felparázslik rózsa-örvény elsötétül dalok szikra-lángja nélkül kígyó-árnyú évszakokból sem a percből sem a térből láng a lángot sokszorozza Születésnapi capriccio Lettem már negyvenhat. Tört avar íze a számban. Alkonyok íze, napfény méze, vadvizek ősze. Száll cigarettám füstje, kavargó szárnyak a felhőn: varjúcsapattal mérem időm, a napot, meg az évet Kígyó-hajnal, kő vadon árnyán orfius éjfél: elmerülőben a régi varázslat, a szó fakulóban. Mágusokat faggattam, most már vissza se nézek, 401
