Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 4. szám - Dúl Antal: Az abszolút struktúra (Reflexiók Hamvas Béla Scientia Sacrájához) (tanulmány)
A hagyomány gondolata a század első felében több gondolkodóban egymástól függetlenül szinte egy időben tudatosult. Mi tette a hagyomány feltárását időszerűvé? Leo Schaya szerint „ ... a hagyomány gondolata nem azért került e században előtérbe, mintha valami újat fedezne, vagy fedezhetne fel, és nem is azért, hogy an- timodernista akcióknak legyen forrása. Egyszerűen azért, mivel régi, normálisabb életvitelű társadalmakban nem volt szükség azon elvek hangoztatására, amelyek természetes struktúrájukat képezték” (L’Homme et l’absolu selon le Kabbala. 1958.) — Akkor van szükség iránytűre, ha a tájra köd borul. A hagyomány alapgondolatait minden kor minden népe ismerte, de annak felismerése, hogy a különféle népi, vallási, nyelvi sajátosságok mögött egyetemes, az egész emberiségre kiterjedő egységes tudás áll, csak e században, a források teljes áttekintésével vált lehetségessé. A források — Ázsia, Afrika, Amerika szent könyvei — zömükben csak a XVIII. század második felétől jutottak el Európába, angol, német, francia, holland és spanyol misszionáriusok és telepesek közvetítésével. A befogadás sem ment könnyen. A legfőbb nehézséget nem a nagyon is hevenyészett és ingartag színvonalú fordítások jelentették. Az asszimiláció legfőbb, máig ható akadálya az európai ember kultúrhegemónia-tudata. A múlt század a tudást — néhány perifériára szorított gondolkodó, mint Saint Martin vagy Franz von Baader, kivételével — többnyire orientalisztikai kuriózumnak, jobb esetben vallás- vagy filozófiatörténeti dokumentumnak tekintette, olyasminek, ami az emberiség kultúrkincsébe valahogy beletartozik, de a mi civilizált aktualitásunkra már nincs hatással. A művelt európai — a mai napig — hajlamos rá, hogy az archaikus korok üzenetét mint „saját haladó emberiségünket megelőző komolytalan meséket” értelmezze (Sc. S. I). A hagyomány első autentikus összefoglalása a francia René Guénon (1886—1951) nevéhez fűződik, aki a hindu, kínai, héber, muzulmán források alapos ismeretében a tradíció alapelveit megfogalmazta gondosan elkülönítve azt mind a teológiától, mind a filozófiától, mind a folklórtól, és ezzel a nyugati emberiség számára új, egyetemes orientáció alapjait vetette meg. Guénon munkássága egyetlen mondattal: a hagyomány ortodoxiájának megalapozása. * Az alapelveket tartalmilag összefoglalni nem túl nehéz. Élni szerintük — ennél aligha van nehezebb. A hagyomány magja metafizika, a metafizika pedig bármely megfogalmazásában váltjaképpen „néhány szó igazgatnia” (Hamvas B.: Szufi kummen- tár). Ez azonban senkiit se tévesszen meg. Aki a hagyomány tudására ébredt, megsejti azt is, hogy egész életre szóló feladat kezdetéhez érkezett, és minden elért fokozat csak arra szolgál, hogy az a tudás újabb, mélyebb körét számára megnyissa. Ügy tartják, a tradíció megértésének van néhány szubjektív előfeltétele. Ilyen előfeltétel a válságtudat, amely lehetővé teszi, hogy az ember léte törtségének végső gyökeréig eljusson, mert csak fejlett kritikai érzékkel rendelkező ember képes eltakarítani útjából mindazokat a sorscsapdákat, amelyek arra kényszeríthetnék, hogy egzisztenciális félmegoldásokkal beérje Ezt nevezi Hamvas Béla úgy: a „korrupt realitással” (szamszára) nem kompromisszumot kötni. A „nem” mélyén azonban „igen” van. Épp ezért a hagyomány megismerésének igazi premisszája, (ami magát a válságtudatot is ébren tartja): az egységtudat. Az egységtudat azt jelenti: nincs két valóság. A lét egy. Vele szemben nem más előjelű entitás áll, hanem: a semmi. Egész életünk ezzel a létnek vélt nemléttel (szamszárával) folytatott élet-halál küzdelem jegyében áll. Az egységtudatra eszmélésben az ember belátja, hogy nincs transzcendencia és immanencia, ittlét és túlvilág, nincs „igen” és „nem”, fény és sötétség. Ami a lét egységén kívül lenni látszik, maya (káprázat). (Annak a paradox helyzetnek megvilágítására, hogy ez a „nincs” mégis miért „van”, és a semmi hogyan fonhatja be életünket kínnal, örömmel, harccal, vággyal, e tanulmány, amely a hagyomány útjáról csupán néhány irányjelzést kíván nyújtani, nem vállalkozhat.) Az egységtudat az emberrel veleszületett, minden tapasztalatot és tanulást és filozófiai belátást megelőző evidencia-élménye arról, hogy valódi lénye „nem születik 362
