Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - Jánosy István: Sylvester János (dráma)
jussomat adja vissza. VIOLA Csak kinevet és megosúfhl. örülj, ha nem ád a bíró kezére. SYLVESTER De ón nem vagyok eretnek. Megbizonyítom! VIOLA Én is erősgettem az esperes előtt körömszakadtig, hogy igazhitű vagy, a régi Egyház híve. Wi'ttenbergbe mentél — felelte —, és ez cáfolhatatlan bizonyíték arra, hogy eretnek vagy. Azt is mondta az esperes: ha visszajössz törvény elé állítanak és megmótáztatnak. SYLVESTER Lefejeznek. VIOLA Ez a törvény. János király így rendelkezett. És én az eretnek felesége vagyok — így bántak velem. Még a városkapun is fci akartak lökni, hogy kinn az erdőn faljanak föl a topornyánférgek. SYLVESTER Mégis megpróbálok szót érteni Boldizsár atyámfiával. Én nem vagyok hitújító. Az én mesterem Erazmus. Azt se tudom, mivel hoztam fejemre ekkora bajt. VIOLA Azzal, hogy túl sokat tanultál. (Még mindig nyugtalankodik) Uigye megbocsátasz, ugye nem kergetsz el? SYLVESTER (nem felel, elfordítja a fejét.) VIOLA (sírni kezd.) ÉJSZAKAI SZÁLLÁSON UGYANOTT (Viola alszik az ágyban, Sylvester ül az asztalnál, előtte a Biblia.) SYLVESTER Istenem! A mélységből kiáltok Hozzád, ne hagyj el! Hiszek, Uram, légy segítségül az én hitetlenségemnek! Megvilágosítottál a Tudomány fényességével. És elébem adtad a nagy feliadatot: műveljem és ápoljam magyar népemet itt a török fenevad torkában, hogy ne vesszen egészen. (Fejét az asztalra hajtja, mintha aludna) HANG (Hóseás II. 4—6) Merít paráználkodott, mert ezt mondta: Elmegyek az én szeretőim után, kik nekem megadják a kenyeremet, vizemet, gyapjamat, lenemet, olajamat... SYLVESTER öróla .mondtad ezt, Uram? Violáról? HANG ... annakokáért én tövissel rekesztem az ő útját, és sövényt fonok elébe, hogy az ő ösvényét ne találja meg. SYLVESTER Te tetted vele ezt, Uram? HANG És az ő szeretői után járván, azokat ne érje el és keresvén azokat, ne találja meg; azután azt mondja „Elmegyek az én első férjemhez, mert nekem akkor volt jobban a dolgom, amikor nála voltam.” SYLVESTER Értelek, Uram. Fogadjam vissza, noha tudva tudom, hogy hűtlen lett énhozzám. De miért tetted ezt velem? Miért alázol meg ennyire kibírhatatlanul? HANG Nemde ezt mondta az Űr Hóse- ásmak (I. 2.): „Menj el, végy feleségül egy nyilvánvaló paráznát és nevelj fiákat .tőle, mert paráználkodott a Föld, hogy ne kövesse az Urat.” SYLVESTER Jaj, most értelek meg, Uram! Prófétává tettél engem, hogy példával példázzam a magyar népem sorsát. Ahogy ez az asszony vétkezett ellenem, mert hűtlenül megcsalt és elhagyott: eszét vesztve úgy hagyott el Téged a Te magyar néped, akit Te szerelmeddel naggyá neveltél, hogy paráználkodjék minden idegen istenekkel: a kapzsisággal, hatalmaskodással, pártoskodás- sal. HANG Elmené azért Hóseás és vévé feleségül Gomért, ki teherbe esék és szüle neki fiat... Ismét teherbe esék és szüle lányt, és mondja az Űr: „Nevezd az ő nevét Ló rukhámának, mert többé nem kegyelmezek az Izrael házának ... hanem elvesztvén elvesztem őket!” SYLVESTER És én most Viola példájával példázva hirdessem kergült magyari népemnek és az ő fejevesztett, pártosko- dó, hatalmaskodó urainak, hogy ezt mondja az Űr: Nem kegyelmezek, míg meg nem tértek! S ha nem egyeztek: nyakatokra hozom a törököt, e rettenetes Sárkányt, és ő benyel mindőtöket. VIOLA (ébredezik) János! Ugye megbocsátasz. Olyan iszonyú rossz álmom volt. Megjelent az égen egy óriás sas, de minden tolla lángolt és vakított a szivárvány színeiben, és lecsapott reád és karmait a te válladba mélyesztve a magasba ragadott. És ahogy távolodott veled, te egyre kisebb lettél, de a sas egyre csak nagyobb. Végül bétöltötte az egész eget... János, ugye nem űzöl el magadtól!? Az lenne az én halálom. 25
