Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 4. szám - Kukorelly Endre: Javulások (Tizenkilenc darab tizenkilencsoros) (versciklus)

TIZENHÉT

Hiába hát, hiába.

(2) Hiába. Hiába, hiába, hiába .. . (19) Hiába.

TIZENNYOLC

Ha írok valamit, megírtam, olvasom, nézegetem, közben diadalmasan fütyülök is hozzá, és valószínűleg elégedett arcot vágok.

(2) Ilyenkor nyilván úgy

(3) nézek ki (ich sehe aus)

(4) mint egy ökör.

(5) Elég kínos. Még szerencse, hogy ritkán írok, nemigen jut eszembe semmi jó, és így nem nagyon van alkalmam olyan képet vágni, mint az ökör.

(6) De ha ne adj’ Isten, írok mégis valamit, és a fent említett arcot vágom, szerencsére azt sem lehet látni, mert általában egyedül vagyok, amikor

(7) írok. Ugyanis egyedül írok.

(8) Esetleg én magam láthatom saját magamat ökörként, ha írás után belenézek a tükörbe.

(9) De az is igaz, hogy miért néznék én épp olyankor tükörbe.

(10) Minek.

(11) Nincs is ott tükör, elvégre nem a fürdőszobában írok.

(12) Hacsak. Hacsak

(13) azért nem, hogy megfigyeljem magam, tényleg olyan ökörpofám van-e a megelégedéstől.

(14) Vagy nem.

(15) Igen, vagy nem. De

(16) sajnos, igen.

(17) Hát előfordulhat, mondjuk kimegyek az előszobába, ott is van tükör, de akkor úgy kell nekem, csakis magamra vethetek.

(18) Egy pillantást legalább, hogy mit is tesz az

(19) irodalom.

TIZENKILENC Olyan *

(2) hideg volt, hogy piszok, hogy akármit csináltál, nem olvadt el a hó. Begyújtottál, betetted a havat a kályhába, és nem (19) olvadt.

354