Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 4. szám - Tatár Sándor: Nem szabad hozzád verset írni (vers)
TATÁR SÁNDOR Nem szabad hozzád verset írni A törvénytelen ragyogásban rézsűt landol egy kottalap Félszárnyú sebzett siklórepülésben — — Eszembe kell-e róla jutnia a mellémzuhant ravensbrücki „ alkonyainak? A félégboltnyi bestiárium amikor (éppen) nem ad hangokat Mert minden tábort kerít valami Feszülnek: pőrére üresedett kotta vonalak A sorsunk, az velünk marad. Azért nem ismerjük mert nem hiányzik? — a hóhér verejtékétől lucskos kegyelem . . . A szeretet ösvényein vonszolódva is célba ér az ember Egyetlen kéz elég egy el nem kapott pillantás az árvaságnak árverésén------S az üdvösségnek tejfehér havában ott pulzál a pokol . . . Mert haza, haza lehet jutni végül de a meghasadt szóban nem békül össze — mint a látszatra hiába ép tükörben — az é hang és az n Mindenemből kiforgattam magam Emlékem, látomásom is egyetlenegy van (az alvadt vér a szögeken) 342
