Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - Jánosy István: Sylvester János (dráma)

ha föltátott szájú oroszlánok szaladgál­nának mindenütt és eil akarnák őt nyel­ni; csak akkor nyugszik meg, ha együtt muzsikálunk, olyankor eltűnnek az oroszlánok és farkasok, csak mi vagyunk és az égi kék harmónia, — De mit be­szélek annyit, halljuk a gyerekek éne­két! LUTHER Na gyerekek, gyertek be! GYEREKEK Mit énekeljünk? MELANCHTHON Döntsön ,a vendég, Já­nos mester. SYLVESTER Ha már ilyen megtisztelte­tés ért, hogy választhatok; énekeljétek azt, hogy Bűnösök hozzád kiáltunk a mélységből, nagy Isten! LUTHER Magam is ezt választottam volna. Mert ez az én legfőbb mondani­valóm: bűnösök vagyunk, kárhozatra méltók, és csak Isten ingyen kegyelmé­ből élünk. GYERMEKEK (négy szólamban éneklik a koráit). SYLVESTER Micsoda kristálytiszta össz­hang! Valóban csak az angyalok énekel­hetnek így. MELANCHTHON Nem csoda. Márton doktor már-már .többet tanítja őket ze­nére, mint a nyelvekre és a ilatin klasz- szikusokra. LUTHER Csoda? Hiszen énekszóval min­den szöveget megtanulnak könnyedén, qníg ha csak szavalni adom föl nekik, verhetem a fejüket a könyvbe, mégse tanulják meg. Azt hiszem, a hittant is így kéne tanítani az egyszerű lelkieknek. Ezért fabrikáltam össze ezeket a korálo- kat, bár nem értek a zenéhez, sajnos. MELANCHTHON Ugyan Márton! Hiszen úgy hírlik, még egy négyszólamú motet­tát is szereztél! LUTHER Ugyan mi az Okhegem, vagy Josquin de Prés égi zenéjéhez képest. De még a leggyarlóbb zene is több, mint a bölcsek bölcselmei. MELANCHTHON Kedves János mester! Most, hogy visszatér hazájába, minden léptét kísérjék áldásaink és imádsága­ink, hogy sikerrel valósítsa meg nemes elgondolásait. SYLVESTER HAZAÉRKEZIK SZI­NYÉRVÁRALJ ÁRA SYLVESTER (kopogtat saját kúriáján, amely örökségül szállt reá kerttel, némi földdel, jószággal és amelyben feleségét hagyta, amikor Wittenbergbe ment) MOGORVA EMBER (kijön a kopogtatás­ra) Ki az? SYLVESTER Én kérdezném, kicsoda Ke­gyed. Ment én a isaját házamba térek meg. Kegyedet pedig nem ismerem. MOGORVA EMBER Saját házába? Ki légyen Kend? SYLVESTER Sylvester János. És ez a ház az én apai örökségem. MOGORVA EMBER Akkor hordja el magát, die tüstént! Mert ez nem a Kend háza. SYLVESTER Nem az enyém? Hát kié? MOGORVA EMBER Erdőd! Boldizsár úré. Én meg tőle bériem a földekkel együtt. SYLVESTER Álmodom én? Vagy bájo­lást hall a fülem? MOGORVA EMBER Nem álmodik. Ha kelmed valóban az a Sylvester János, akkor ballagjon át Boldizsár atyjafiához és tőle hallja meg, amit hallania kell. SYLVESTER (erővel be akar menni) MOGORVA EMBER Táguljon innen, mert... (bekiállt a házba) Emberek, gyertek!... mert holttá veretem, ha egy lépéssel is közelít hozzám! EMBEREK (Kijönnek a tornácra. Fenye­getőig állnak ott.) SYLVESTER (visszahőköl) Ez erőszak! MOGORVA EMBER Ha még most sem érti, megmutatom a bérleti szerződést. SYLVESTER Akkor legalább azt mondja meg, hova lett a feleségem. MOGORVA EMBER Az a világ szajhá­ja? SYLVESTER Hogy meri szajházni a fe­leségemet? MOGORVA EMBER Igazat szólok. Tanú­síthatja akárki. Különben fagassa ki őt magát. SYLVESTER Hol lakozik most? MOGORVA EMBER A fölvégen a szélső kunyhóban vonta meg magát. A falu bolondjánál, egy másik koldusasszony- nál. De nekem szoros dolgom vagyon. 23

Next

/
Thumbnails
Contents