Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 4. szám - Határ Győző: Medvedorombolás (prózavers)

a vizeknek teljessége, amely vizet vedel és imigyen szól: ez az ér s z o m j am! hozsánna! és ez az én szomjam megüdítése! halleluja íme eltelülnek a Vizek élhetnékkel és felelkeznek szeret- hetnékkel : ó igen! már ízleljük és élvezzük! már hisszük igézetét és mi magunk is, megigézettek, a víznek hüllő dögéből újjászületőben, megint, megint! eleven élő v í z z é válunk és hajlandók vagyunk — mert in- nen-tova úgy-de-úgy szeretjük, ahogy életet csak szeretni lehet: hajlandók vagyunk a Nagy Hangátvetésre

hogy ételből életté legyünk és életből étellé váljunk

e z kell a világnak: a Nagy Megüdíttetés —------É

s alighogy mindezeket ez a (nem-én-voltam) emberkolosszus meghirdette, gigászi csapadék-testével párává lazul és eltűnik a vízfelhőben a tároló víztányérból ezernyi-ezer szökőár szökik a magasba és vízcsóváival fel is érné az eget, ha fölé nem terülne-tárulna az ég végeláthatatlan bordásüveg tornászmennyezete

félmeztelen sportlányok és parádézó izompacsirták szomjas örömujjongása hatol alá a bordás égmennyezetről és hallhatjuk-láthatjuk, amint — egy rock-opera bőgősével és video-zsivajgásával — mi féktelenül ünnepük az élet visszatértét a vízbe és a víz meghunyászkodását durrognak a kokakólás üvegek

vastagon, vastagon, szódás sugárban paskolja a szénsavas víz az üveg ég bordáit a mennyek tornászmennyezetén és gyöngyöző zubogással patakzik a Függőleges Víz, hogy a Vízszintes Víznek megjelentse az örömhírt: az Égi Megüdítést

mert ez kell a beteg, az elesett, a halottaiból elevenedő lázár világnak; és a tápászkodó, szégyenkezve kiborulásán — könnyek közt fogadja az Élet Frigyét a Magasban

a Víznek Életté Válását — Életnek Szomjúsággá Válását — és a csudát: a Szomj Megenyhülését és a Teljes Megüdíttetést----------P

OSTLUDIUM

325

FELINTÖ Hát töprengéseim té-s tova? Elmélődéseim a miértről: a

miértek megkérdezése? Hát tudati űrszondáim a té-s tova töprengés kényszeréről?

LEGYINTÖ Fülcsengésből hajaztad, habókos rohamodban. Legugyo- rodtál a hógubóban. Medvedorombolás.

FELINTÖ Fülcsengésből, én? Hát a multiverzumok matematikai befogása a tudat átalölelésében? A megismerés vágyőrülete, az őrület vágyrohangálása előre-hátra a miértek ezertükrében? Hogy a felkérdezés jobbra-balra végtelen méta tükrében kitudjam a tünemény-szerűség titkát, a mögélátás- ban a jelenségvilágot: hát az? Semmise volt?

LEGYINTÖ Hibernáltál a hó alatt és szopogattad téli álmodat. Medvedorombolás.

FELINTÖ Hát a sóvárgás az elillanó után? Az utánanézés, körömszakadtáig? Az élet visszarimánkodása a sóban, ebben a fel-le pezsegő ásványi sóban, aki én vagyok és hozzád beszélek?! Nagyúr, Mindfelséges Radamantisz! A víz új-élet-