Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 4. szám - Grendel Lajos: Szakítások (regényrészlet)
GRENDEL LAJOS Szakítások (REGÉNYRÉSZLET) ,,lgy vagy úgy mindnyájan hi vagyunk szolgáltatva érzelmeink és ösztöneink szeszélyeinek, biológiai adottságainknak, szerelemnek és halálnak." (Ákos leveléből) \ Csörgött a telefon az előszobában, Csilla Ernőtől, Ernő pedig Csillától várta, hogy fölemelje a fenekét, és mind a kettejük pillantásában benne volt a türelmetlenségnek az a haragas szikrája, amely házaséletük pillanatnyi vízállásáról többet elárult akármilyen hanyagul odavetett, vagy véletlen elszólásnak álcázott rosszindulatú megjegyzésnél. Aztán Csilla mégis főikéit az asztalitól, de hamarosan visszajött. Nem volt sápadtabb, nem tördelte a kezét és nem lamentált. A testtartása sem volt más, és a léptei sem voltak bizonytalanabbak, mint amikor kiment. Csak mintha egy másik személy jött volna vissza az előszobából. Mintha lenne egy ikertestvére, aki a megszólalásig hasonlít rá, csak más a személyisége. Mintha ez a testvére jött volna vissza. Nem tudom, Ernő észrevette-e Csilla megváltozását, mindenesetre érdeklődve, ám mégis elég személytelenül kérdezte meg: — Ki volt az? — Ákos. — Valami baj van? Nem rtudnak eljönni? — Pálóczi meghalt — mondta Csilla. Föl sem fogtam, hogy mit hallok. Gondolom, Ernő sem, s előbb ott, a telefon- kagylóhoz tapadva talán Csilla sem. Hamar hozzászoktunk ahhoz, amit egy pillanattal előbb még teljességgel hihetetlennek vagy abszurdnank találtunk. Ugyanakkor egy közeli ismerős vagy barát halálhíre úgy személytelenít el, hogy a legközelebb jutunk önmagunkhoz. Ilyesmi járt a fejemben, Ernő pedig faggatni kezdte Csillát: — Hogyhogy meghalt? Mi az, hogy meghalt? — Mintha az embernek kötelessége lenne bejelenteni, hogy most meg fog halni. — öngyilkos lett? — kérdeztem. — Nem tudom — mondta Csilla. Hebegve és szaggatott mondatokban elmeséltem, hogy Pálóczi még a télen vásárolt vagy szerzett egy pisztolyt, s hogy akkor megmutatta nekem, és volt a dologgal kapcsolatban néhány homályos megjegyzése. Csilla azonban kételkedett. — Nem hiszem, hogy öngyilkos lett volna. — Hogyan halt meg? — kérdezte Ernő. — Nem tudom. De állítólag Ákos szeme láttára. — Mi az, hogy szeme láttára? — Azt nem tudom. — De hát te beszéltél Ákossal! Mit értett azon, hogy a szeme láttára? — Nem tudom. Nem kérdeztem. — Te nem kérdezted meg, hogy hogyan halt meg Pálóczi? — Jaj, Istenem, ne szekírozz! — könyörgött Csilla. — Hát nem látod, hogy teljesen kikészültem? — Ne haragudj! •— mondta Ernő. Ekkor állítottak be Lakatosék. Mind a hárman kimentünk az előszobába, egy 303
